Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
méter mély, falazott oldalú „ároknak" a kialakítását, melynek funkcióját nem tudtuk meghatározni. Ez utóbbival lehet egykorú az a mélyen elhelyezett, keskeny kis nyílás a palota északnyugati sarkán a várfalban, melyhez hasonlót szintén nem ismerünk várainknál. Elképzelhető viszont, hogy ez az építmény is a XV. század végén, vagy a XVI. század első éveiben keletkezett, amikor egy általunk jobban ismert, nagyobb építkezés zajlott le a várban. Az elsősorban Valkó Arisztid által a palotapincében feltárt, nagy mennyiségű finom, csiszolt felületű, budai márgából faragott nyíláskeretek, valamint a torony közelében előkerült, durvább mészkőből készült tagozatok tanúsága szerint ekkor a tulajdonos — bizonyára II. Ulászló — reneszánsz stílusban formáltatta át az erősséget. 36 A palota — eredeti tömegét, beosztását, formáját bizonyára megtartva — kis reneszánsz épületté alakult át: reneszánsz tagozatú ablakokat és ajtókat kapott, közülük egyiket — sajnos lekopott vagy lekapart — címerpajzs díszítette. Átalakították a födémeket — a pincét egy falpillérekre támaszkodó hevederív választotta ezentúl két részre — új téglapadló készült, a földszinti vagy az esetleges emeleti lakóhelyiségek falait belül barnásvörösre festették, a pincét csak fehér meszelés borította. Az épület tetőzete a várfal fölé emelkedett, lezuhant maradványait így találhattuk meg a külső oldalon. A bizonyára hozzá köthető durvább anyagú reneszánsz keretek, a nagyméretű kulcslyuklőrés — Valkó tárta fel a keretek mellett — és a jellegzetes nagyméretű falazótéglák használata arra utal, hogy ugyanekkor épült fel a vár délkeleti részén — az övezőfáltól függetlenül — a négyzetes alaprajzú, 7X7-es alapterületű, eredetileg többemeletes öregtorony is. Erről egyértelműen megállapíthattuk, hogy a legkorábban 1452-ben készült feltöltésbe alapozták, tehát a század utolsó harmadánál korábban aligha készülhetett. Végül ide sorolható az a két, főleg téglából épült gazdasági épület is, melyek csekély falmaradványai a déli várfal közelében kerültek elő. Nehéz eldönteni, hogy a torony építésében a védelem hatékonyságának fokozása játszott-e nagyobb szerepet — a keleti oldalról volt a vár a legkönnyebben támadható s az ilyen típusú tornyok egyúttal utolsó menedékként is szolgáltak — vagy a reprezentáció: az építtető szándéka, hogy méltóságát, hatalmát ezzel is kifejezésre juttassa. :i7 A további építkezések időpontját nehéz meghatározni, valószínű, hogy a várban állandóan folytak kisebb építkezések, elsősorban az egyszerűbb gazdasági épületeken, melyek nyomait az említetteken kívül még a vár nyugati részén is megtaláltuk. Valószínű, hogy a XVI. században — talán Bakics Pál idején, aki a vár egyetlen — de nem is főrangú — olyan birtokosa volt, aki itt is lakhatott — egy-egy falszakasszal összekötötték a torony két nyugati sarkát az övezőfallal. Ezzel a vár keleti részét mintegy elővárként leválasztották, ami mindenképpen katonai okokkal magyarázható: a török veszély növekedésével a keleti oldalt egy kettős védővonal kialakításával az ágyúk ellen is védhetővé kívánták talán tenni. Esetleg e falak építésével álltak kapcsolatban azok a jelentős földmunkák, melyek nyomait a vár északkeleti részén húzott árkokban figyeltük meg. A vár legkésőbbi építményei közé tartozhatott az a kemence vagy tűzhely, melynek nyomait a torony déli részénél, a várfal mellett tártuk fel. A déli várfal mellett tehát ekkor végig gazdasági épületek álltakA várból előkerült leletek túlnyomó része a Garaiak birtoklásával kezdődő időszakból, de elsősorban a XV. század végéről és a XVI. század első évtizedeiből származik. A cserépedények teljesen megegyeznek a környék — elsősorban a budai vár — ebben a korszakban használt edényeivel. Feltűnő viszont, hogy 459
