Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Czeglédy Ilona: Az isaszegi római katolikus templom feltárása és műemléki helyreállítása

verése során két korábbi ablaknyílás került elő, sőt az egyiknek külső szárköve egy körtetagos gótikus kő. A nyílások azonban átalakítottak, a káva boltozata téglából készült, a szemöldökkő egyenes és ráfut a gótikus párkány magasságában húzódó festett sáv alapvakolata. Ebből megállapítható, hogy a gótikus és barokk építési periódus között működhettek. Ebben az időszakban a gótikus ajtók már nem működhettek, mert a később így kialakított ablakkávák belső falsíkon kirajzolódó vonala belemetsz az ajtókávákba, illetve az ajtónyílások boltozatába. 3. A KUTATÁS EREDMÉNYEIBŐL LESZŰRHETŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az eddig (1968—69-ben) végzett régészeti és falkutatások alapján megállapítható, hogy a templom helyén egy XIII. századi körtemplom állott, amelyhez tartozhatott a mai barokk szentély alatti nyújtott félköríves szentély, de lehetett térbővület nélkül is. Ennek eldöntésére további régészeti megfigyelésekre és falkutatásra volna szükség. Padlószintjéből ítélve már ehhez csatlakozhatott az É-i kis kápolna. Ezt a templomot vethetjük össze az 1265-ös isaszegi csata eseményeivel, elképzelhető, hogy akkor építették temető vagy emlékkápolnaként. A körtemplomra épült az első gótikus templom, melynek nyugati zárófala feltehetően a barokk pillérpár vonalában részben feltárt fal a sarkokon átlós irányú pillérekkel támasztva, szentélyének helye még bizonytalan, lehetett a barokk oldalkápolnák vonalában, de lehetett a barokk szentély alatt is (a feltárt kő alapfalak). További falkutatással és régészeti feltárással talán eldönthető. D-i kapuja megmaradt, a barokkban befalazott, részben támpillérrel takart állapotban. Ezt a gótikus templomot ugyancsak a gótikában (a XVII. sz. végén) Ny-i irányban bővítették, szentélye a mai barokk szentély helyén volt, támpillérekkel támasztva. A torony, az első négy átlós sarokpillér és a D-i első barokk pillér által takart, díszesen faragott gótikus kapu ennek az építési periódusnak a maradványa. Ugyancsak ebből a periódusból származnak a kapuk befalazásából előkerült körtetagos gótikus szár- és csúcsíves mérműves zárókövek —• feltehetően ablak maradványai — valamint a D-i homlokzaton másodlagosan befalazott gótikus szárkő. A két középkori állapot eredeti ablaknyílásainak helye egyértelműen nem állapítható meg a későbbi átépítések miatt. Jelentős építési periódusa lehetett a templomnak a későbbi gótikus állapot és a barokk átépítés között. Ebből származik a déli fal belső oldalán és részben a külső homlokzaton feltárt két ablaknyílás, melynek egyikébe a fent említett szárkövet másodlagosan felhasználták, továbbá a gótikus párkány magasságában feltárt festett falsáv — két fekete csík között húzódó fehér-fekete körök sora — maradványai. A török idők háborús pusztításai során erősen megsérülhetett, hiányosságait még a XVII. században helyrehozták a falak tanúsága szerint. Ekkor került át a sekrestye a déli oldalra. A középkori kőfalázathoz csatlakozó téglafaiak — támpillérek, félköríves szentély, oldalkápolnák, sekrestye és a téglaboltozat — a barokk kori átépítésből származnak. Ekkor nyerte a templom mostani megjelenését, csupán a kórus és kisebb állagvédelmi munkák őrzik későbbi építési tevékenység nyomait. Felmagasították a középkori párkányokat, ezáltal feljebb került a fedélszék kisebb 434