Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Kovács László: Kora Árpád-kori temetőrészlet Dabas (Gyón)–Paphegyen

A homokban fekvő temetkezések sírfoltja nem volt felismerhető, ezért szelvé­nyenként a legmélyebben talált sír szintjénél még egy ásónyommal lejjebb ás­tunk, a következő ásónyomot pedig átforgattuk, nehogy feltáratlan csontvázat hagyjunk el. A temető embertani anyaga a Természettudományi Múzeum Embertani Tárába került, leltári száma: 73.5.1—23., a régészeti leleteket a MNM Közép­kori Osztálya őrzi, a leltári számuk: 71.62.1—8.A., 73.21—23.A. 2. A temetkezések leírása: 1. sír (3. kép): maturus korú férfi jó megtartású, háton fekvő, nyújtott hely­zetű csontváza. Sírfoltja nem látszott, m.: 30 cm, t.: 45°. 2 A koponyát az alsó állkapoccsal, valamint néhány bordával a megtaláló Méhes András szedte fel, s jóllehet a lókoponya környékét és a lábfejek tájékát is átkutatta, a váz többi része lényegében véve bolygatatlanul maradt: karcsontjai enyhén behajtva a medence szélét érték, míg lábai párhuzamosan nyújtva feküdtek. Jobb oldala mellé helyezték egykor lovának elternetésre szánt és rendezetten sorba fekte­tett testrészeit; a lókoponya — amelyből csak az alsó állkapocs maradt a hely­színen — a vitéz deréktája mellett, a csontváz tengelyére merőlegesen helyez­kedett el. Vele párhuzamosan a combközép magasságában feküdt a két láb­középcsont, majd a jobb térd és csaknem a jobb boka magasságában, az előzők­kel párhuzamosan a két kézközépcsont. Az utóbbiak közti teret a ló ujj csontjai töltötték ki. 3 Mellékletek: 1. Az íj egykor talán a halott jobb oldalára került, mert az egyik markolatborító csontlemezt a ló ujj csontjai között találtuk meg. A többi csontlemeztöredéket Méhes András szolgáltatta be, s ezekből összeáll az íj hiá­nyos csontlemezborító készlete. Töredékes darabjainak korábban megcsiszolt felülete miatt ma már megállapíthatatlan, hogy bordából vagy agancsból fa­ragták-e őket. 4 l.a. az íjkarvéget borító csontlemezek 4 töredéke. Az egyik domború felü­letű, s enyhén, kifliszerűen hajlott. Felső harmadának szélén látható a fordított szívfél alakú húrbeakasztó kivágás, s közvetlenül a lekerekedő külső vége előtt ugyanezen az élen egy pici, félhatszög jellegű kivágása is megmaradt. A két da­rabból összeragasztott lemez vastag, s a lekerekedő vége felé vékonyodó; a má­sik végén — iaz irdalás kezdete előtt — hegyesre törött. Hátoldala hosszanti irányban sűrűn irdalt, h.: 15,6, sz.: 1,8, v.: 0,4—0,3 cm. Ugyancsak két darabból ragasztott párja a húrbeakasztó kivágásától kezdődően hiányos, felülete kopott, hátoldala hosszanti irányban sűrűn irdalt, h.: 11,3, sz.: 1,8, v.: 0,3 cm. Egy to­vábbi nagyobb, két darabból összeragasztott, domború felületű és megcsava­rodott töredék valószínűleg a 4 íj kar vég borító csontlemez valamelyikének volt a belső vége, felületének alsó felét sűrű, ferde irdalás borítja, hátoldala hosz­szanti irányban sűrűn irdalt, h.: 6,7, sz.: 1,8, v.: 0,2 cm. Megmaradt ezenkívül egy további, hátoldalán hosszanti irdalású apró töredék is, h.: 2,8, sz.: 1,6, v.: 0,4 cm. l.b. íjmarkolat borító, domború felületű csontlemez, hiányos állapotban. Egyik szélén és a végein megmaradt keresztező irányú irdalásból következően, egyik oldalán sem hiányzik belőle nagy darab. Hátoldala sűrű irdalású lehe­tett, h.: 7, sz.: 2, v.: 0,3 cm. Egy további, csak szélessége miatt itt említett tö­redék rücskössé kopott felületű, s a hátoldalán hosszanti irdalású, h.: 4,1, sz. : 2, v.: 0,35 cm. 2. Nyíltegez töredékes maradványai, amelyeket szintén Méhes András talált meg: 371

Next

/
Oldalképek
Tartalom