Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Tettamanti Sarolta: Avar kori sírok Fótról

Mellékletek: 1. A felsőtest bolygatott csontjai között bronz fülbevaló: ovális karikán — mely részben szögletes átmetszetű —, granulált gömbsorok között hatszög oldalú, hasáb formájú világoszöld pasztagyöngy csüngő. Vele szemben és a karika hosszanti oldalain is granulált dísz. 14. kép 5. 2. Hasáb formájú, levágott sarkú piros kameolgyöngy a fülbevaló közelében. 14. kép 4. 3. Vastörmelék a bal térd külső oldalánál. A felszedéskor szétporladt. 4. A két lábfej között kampós végű csavart bronz huzaldarabka. 14. kép 6. 5. A bal lábfejnél elsalakosodott felületű vaspánt töredék, másik oldalát fa borítja. 5. sír: Juvenilis, férfi (?). A sír foltja 35 cm mélyen rajzolódott ki. Erősen lekerekített, ovális, a láb felé keskenyedő folt, hossza: 185 cm, szélessége: 50—70 cm. Iránya: Ny-tól É felé 28°-ot tér el. A sír alja 43 cm mélyen volt. A bolygatatlan váz háton feküdt, nyújtott helyzetben, a koponya kissé jobbra, előredőlt. (A jobb alkar és a bal lábfej csontjai a feltáráskor mozdultak el.) 8. kép. Mellékletek: 1. Vaskés töredéke a bal medence belső oldalánál, alul. A temetkezési szokások. A sírok NyÉNy—KDK-i, ÉNy—DK-i tájolása jellemző a késő avar korra.

5 Az 1. sz. rangosabb öves halottat a többinél jóval mélyebbre temették.

6 Övét összecsatolt állapotban csak rátették a halott derekára: a hátsó veretek is a vázcsontok fölött voltak. 4. kép.

7 A feltárt 5 sír közül 3 rabolt volt. A leletek értékelése. Az 1. sír veretes öve. A nagy szíjvég. 9. kép, 12. kép 1. A késő avar kori bronzöntés technológiájának jelentős irodalma van. Ha a rekonstruált öntési eljárások részletkérdéseiben nem is egységesek a vélekedések, annak technikai alapon megnyugtató magyarázatát kapjuk, miért nincs két tökéletesen egyforma övveret, vagy szíjvég és miért vannak eltérések még egy-egy övgarnitúra azonos mintájú darabjain is.

8 Ugyanakkor az egész Kárpátmedence területén egy sokrétű, változatos, de mégis ismétlődő mintákból álló mintakincs élt, mely ha nem is a teljes késő avar korban, de néhány évtizeden át feltétlenül, többé-kevésbé azonos összetevőkből állt. A késő avar népesség sajátos igényeinek megfelelően több nagy műhely e mintakincs alapján állította össze az övgarniturákat.

9 Az állatküzdelmi jelenetes nagyszíj végek rajz és megmunkálás szerint szintén sokfélék, egyforma két ábrázolást találni közöttük nehéz. Első rendszerezésüket Fettich Nándor végezte el két alapvető munkájában.

10 Két fő csoportot állított föl: 1. A tipikus kompozíció, ahol a leroskadó középső állatot két oldalról két ragadozó tépi, harapja alulról, felülről. Az állatalakok kissé, vagy nagyobb mértékben összefonódnak, ill. egymást takarják. 2. Nagyobb szabadsággal komponált — általában hasonló tartalmú — jelenetek. Az 1. csoportot Fettich az ábrázolás stílusa szerint ismét kétfelé osztja: masszív, leegyszerűsített testformák, ill. széttagolódottabb, szétdarabolódottabb állattestek. Újra megvizsgálva a publikált (jó fotón, vagy rajzon látható) állatküzdelmi jelenetes nagyszíj végeket, együtt figyelve az ábrázolást a szíj vég másik oldalán levő mintával, úgy tűnik, lehetőség nyílik annak fölmérésére, rendszerezésére, milyen elő- és hátlap mintarajzok alapján, s ezek milyen kombinációjával készítették öntőmintáikat az ötvösök. 347