Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Sopron Sándor: Újabb római feliratok Pest megyéből

Solia Medulionis f(ilia) Bruti (coniux ?) A feliratos mezőben: Risimarus Scutaloni(s) / f(iiius) t(itulum) p(osuit) sibi vivo et co(n)iugi / Ducae Dimiugi f(iliae) an(norum) LX /

5 et Ritimauro f(ilio) an(norum) XXX. Magyar fordítása: „Solia, Medulio leánya, Brutus (felesége ?). Risimarus, Scutalo fia a sírkövet állította magának még életében és feleségének a 60 éves Dúca, Dimiugus lányának és a 30 éves fiának, Ritimaurusnak." A 2. sorban a Risimarus olvasat helyett a Resimarus is elképzelhető, a második betűnél a kő kissé kitöredezett, így az eredeti betű pontosan nem állapítható meg. A sírkő ábrázolása a szokásos helyi, az őslakosságra jellemző stílust mutatja. A felső képmezőben azonban a szokástól eltérően az áldozatot bemutató jelenettel együtt ábrázolták az egyik elhunytat, egy nőt. A képmezőket elválasztó sávon egyébként ugyancsak szokatlan helyen felirat található, melynek értelmezése problematikus. A filiatio után a Brutus név feltehetően a férj neve lehetett. Solia kapcsolata a sírkövön szereplő többi személlyel bizonytalan. Emlékünkhöz stílusban legközelebb a szentendrei Masuia sírköve áll,

82 mely ugyanolyan anyagból is készült, mint a mi sírkövünk. A két követ minden bizonnyal ugyanaz a műhely készítette. A szentendrei sírkövek közül még Comatumara

83 és Verodubena

84 sírköveinek ábrázolása és stílusa mutat egyezést Risimarus sírkövével. Ezek a kövek helyben készültek, Szentendrén működő kőfaragóműhely termékei lehetnek.

85 A középső képmezőben ábrázolt kocsijelenet, a halottnak a „túlvilági" utazását jelképező ábrázolás

86 a szentendrei eraviscusok emlékein gyakorta megjelenő motívum.

87 A sírkő névanyaga is egyértelműen az őslakosságra utal. Az elválasztó sávon található nevek közül Solia neve ritka, Szentendréről egy valamivel későbbi feliratról ismeretes,

88 s valószínűleg bennszülött eredetű lehetett.

89 Az atyja neve, Medulio kissé eltérő alakban, Medulius,

90 illetve Medulivia

91 formában már ismert volt Szentendrén

92 és környékén.

93 A Brutus név elég ritka,

94 Pannoniában még ismeretlen volt.

95 A sírkövön szereplő többi név egyértelműen kelta eredetű. Risimarus, vagy esetleg Resimarus alak ugyan még nem fordult elő, változatai azonban mind Szentendréről ismeretesek.

90 így a Ritimarus,

97 Retimarus

98 és Retdimara

99 nevek azt jelzik, hogy a névforma Szentendrére jellemző. A Scutalo név ugyancsak ismeretlen volt eddig, azonban kétségtelenül kelta eredetű.

100 A feleség, Dúca neve ilyen formában még nem fordult elő, azonban ez a név is kelta eredetű.

101 Hasonló a helyzet apjának nevével is, Dimiugus eddig még ismeretlen volt, a kelta demi tőből (komor, homály jelentésű) keletkezett.

102 Az elhunyt fiú neve, Ritimaurus hasonló képzésű, mint az apjáé, ebben a formában azonban még nem volt ismeretes. A sírkövön szereplő nevek a szentendrei eraviscus őslakosság már eddig is szép számban ismert — mintegy 75 — személynév anyagát egészíti ki újabb nevekkel. A sírkő korára az ábrázolás és az őslakosság sírköveinek tipológiája alapján következtethetünk. Az emlék készítését a II. század első harmadára tehetjük. A követ a IV. századi másodlagos felhasználáskor valószínűleg felébe vághatták, mint az más, hasonlóan a IV. századi sírokból előkerült emlékekkel gyakorta megtörtént. Sírkövünk eredeti felállítási helyét nem ismerjük. Feltehetően a kora római temető területén, a tábortól délre a Dózsa György út környékén állhatott. 293