Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Sopron Sándor: Újabb római feliratok Pest megyéből

került elő 1941-ben, ahonnan előbb Sashegyi Sándor gyűjteményébe, majd a Magyar Nemzeti Múzeumba került.

72 A mészkőből faragott sírtábla jobb alsó része maradt meg a felirat töredékével. Jobb oldalt szőlőindával, alul és oldalt hornyolással kereteit feliratos mezőben az alsó öt sor töredéke olvasható. A betűk gondosan faragottak. A sírkő megmaradt magassága 56, szélessége 52, vastagsága 23, a betűk magassága 6—7 cm. A megmaradt felirat olvasása (17. kép): ... ]io / [.. .]e / [. . .jlicus / [coniugi] caris(simae) / [et sibi vi]vo p(osuit) A felirat első, hiányzó részében az elhunyt neve állhatott. A 3. sor végén a sírkövet állító férj nevének cognomenje, [. . .]licus olvasható töredékesen. Kiegészítésére több lehetőség is kínálkozik.

73 Az utolsó két sorban a szokásos befejező formula állt. A megmaradt rész magyar fordítása: „[. . .jlicus a legkedvesebb feleségének és magának még életében állította (a sírkövet)." A sírkő eredeti lelőhelyére vonatkozóan semmi konkrét adatunk nincs. Hasonlóan a középkori romok feltárásakor találtak 1938-ban egy másik sírkőtöredéket is,

74 míg egy kölni kereskedőcsalád sírkőtöredéke a volt Teleki-kastélyból került a szentendrei múzeumba.

75 Pomáz területéről több helyütt is ismerünk római települést és temetőt,

76 a kő minden bizonnyal ennek a településnek az emlékei közé sorolható. A szőlőinda-díszítés gyakori motívum a pannóniai, s különösen az Aquincum környéki sírkőplasztikában.

77 A díszítőmotívum Bacchus, a bor istenségével kapcsolatos s mint ismeretes a pannóniai halotti kultusz, a túlvilági elképzelések dionysikus — Bacchus görög megfelelője — motívumokkal voltak átszőve,

78 melyben az őslakosság hitvilága, hagyományai is közrejátszottak.

79 A sírkőtöredék keltezéséhez közelebbi támpontunk nincs, a követ a díszítő minta és a betűk alapján a II. század végére, a III. század elejére keltezhetjük. Szentendre 9. Sírkő töredéke (18. kép). 1977-ben Szentendrén a Dunakanyar körúton (a volt Római sánc utca 15. sz. telken) az országút építését megelőző leletmentés során a 95. sz. késő római kő ládasírból másodlagos felhasználásban került elő.

80 A szentendrei Ferenczy Múzeum kőtárában őrzik.

81 A homokkőből készült sírtáblát a másodlagos felhasználáskor kettévágták, a sírkő felső része hiányzik. A sima keretelésű, feltehetően középső képmezőnek csak az alsó szegélye maradt meg: középen háromlábú áldozóasztalka, balról hosszú ruhás áldozó alak, jobbról töredékesen megmaradt női mellkép. A nő csuklóin gerezdes karperecek. Az alsó és felső képmezőt elválasztó léctagon felirat található. Az alsó képmezőben baloldalt jobbra haladó halotti kocsi haj tóval. A kocsi előtt lovat vezető, szembenéző alak, melynek csak a feje van megmintázva, teste elnagyolt. A képmező jobb szélén balra néző ló. A felirat sima keretelésű mezőben van, a betűkön piros festés nyomai figyelhetők meg. A sírkő megmaradt magassága 98, szélessége 73, vastagsága 21, a betűk magassága 4,1— 4,5 cm. A felirat olvasása (19. kép): A két képmező közötti léctagon: 292