Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Sopron Sándor: Újabb római feliratok Pest megyéből
Magyar fordítása: „Terra Maternak. Marcus Antonius Victorinus, az aquincumi colonia duumvirje feleségével, Ulpia Spectata-val fogadalmát méltán és szívesen teljesítette." Az oltárkövet Terra Maternak, az ősi földanya istenségnek 7 szentelte az aquincumi colonia vezető tisztségviselője. Terra Mater kultusza — melynek a helyi őslakosság körében erős hagyományai voltak 8 —, különösen ÉK-Pannoniában Aquincum környékén, a tartomány északi felében, 9 de délnyugaton 10 és másutt is elterjedt. 11 A kő állítójának neve már ismert, a kutatás három másik oltárkövét is számon tartja. M. Antonius Victorinus, mint az aquincumi colonia decuriója és aedilise Deus Cautopates, 12 Deus Cautes 13 és Fons perennisnek 14 szentelt oltárkövei az Aquincumi Múzeum épülete mellett, a polgárvárosban feltárt II. sz. mithraeumban kerültek elő. Ezeket a köveket, mint a szentély építtetője 194 után, Aquincum colonia rangra emelése után állíthatta. 15 M. Antonius Victorinus az aquincumi arisztokráciához tartozott, s a mithraeumot a II. század végén, a III. század elején építhette. 16 Neve eléggé általános, úgy a nomenje, 17 mint a cognomenje rendkívül gyakori Pannoniában, 18 de birodalomszerte is. 19 Felesége, Ulpia Spectata neve kevéssé általános. Az Ulpius nomen feltehetően Traianus-kori, K-, és Ny-Pannoniában egyaránt gyakori, a tartomány keleti felében valamivel többször fordul elő, és az orientális lakosság körében is megtalálható. 20 A Spectata cognomen meglehetősen ritka Pannoniában, 21 és Noricum kivételével másutt is hasonló a helyzet. 22 Az oltárkövet állító M. Antonius Victorinus előbb mint az ordo decurionum tagja, majd az oltárkövek tanúsága szerint a ranglétrán felfelé haladva az aedilisi s végül a budaörsi kő alapján a legmagasabb városi tisztséget, a duumvirátusságot nyerte el. A város élén álló két duumvir évente választott polgár, akik a tanács ülésein elnököltek, felelősek voltak a közügyek intézéséért, a vallási kötelezettségek teljesítéséért, az ünnepi játékok lebonyolításáért. 23 M. Antonius Victorinus az aquincumi tanácsban töltötte be ezt a tisztséget, s a colonia rang feltüntetése megadja az oltárkő állítási idejének terminus post quem-jét, 194-et. M. Aurelius Victorinus a város gazdagabb, minden bizonnyal a leggazdagabb polgárai közé tartozott, erre utal hivatali előmenetele és mecénátussága. A mithraeum építése, az oltárkövek állítása anyagi jólétét igazolja. Mint Mithras hivő, lehetséges, hogy keleti származású volt. A Budaörsön előkerült oltárkő alapján a környéken nagyobb földbirtoka, villája lehetett. A kő lelőhelye körül, a Pistáli réten keresztül folyó patak északi oldalán emelkedő alacsony dombháton mélyszántást követően 1963—65-ben leletmentő ásatásokat végzett Kába Melinda. 24 A több száz méter hosszan elnyúló római kori településen többek között két kőépületet sikerült részben feltárnia, közülük az egyik hypocaustummal volt ellátva. Ugyanitt egy 2234 darabból álló, Valerianus császár korában (253—259) elrejtett kincslelet is előkerült. 25 Valószínűleg egy nagyobb villagazdaság állhatott ezen a részen, mely a II— III. század fordulóján M. Antonius Victorinus tulajdona lehetett. Az Aquincum környéki villagazdaságok a markomann háborúk utáni időkben elsősorban a municípális arisztokrácia, különösen az ordo decurionum tagjainak birtokközpontjai voltak. 20 Ezek a birtokok Alföldy Géza számítása szerint mintegy 3—4 km 2 kiterjedésűek lehettek, s központjukat egy kiterjedtebb villaépület alkotta. 27 Az Aquincum környékén található villagazdaságok a Seve277
