Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

ként került elő az egyetlen pfaffenhofeni sigillata is, amely a Helenius westerndorfi típusait utánzó csoporthoz köthető. Az utolsó sigillaták valószínűleg 233 előtt nem sokkal érkezhettek a telepre; a III. század második harmadának jellegzetes árufajtái, így a későbbi pfaffenhofeni darabok már nem találhatók meg anyagunkban. A pátyi sigillataspektrum jellegzetessége, hogy az Antoninus-kori anyag részesedése valamivel nagyobb, mint a Severus-korié; ez utóbbi kiugróan csak a limes menti lelőhelyek anyagában magas. A pátyi sigillaták közt feltűnik egy terra sigillata chiara töredék is; a rendkívül pici darabka Hayes 50 vagy Hayes 59 formájú tálhoz egyaránt tartozhatott. Fala vastagabb, anyaga szemcsésebb, felületén a bevonat vékonyabb és homályos fényű. Típusa alapján a IV. századra keltezhető. Időrendjéhez a helyi stratigráfiai megfigyelések nem nyújtanak segítséget, mivel a töredék a 16. szelvény első ásónyomában volt. Ujabb terra sigillata chiara töredékeket az utóbbi években Intercisában, Camponában, Cirpiben ismerhettünk fel; ezek sorát gyarapítja a pátyi, ami azt bizonyítja, hogy az észak-afrikai sigillatatípusok eljutottak Pannónia északkeleti területeire. 201