Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Ottományi Katalin–Galber Dénes: Római telepek Hereghalom és Páty határában. (A pátyi terra sigillata)

'..-' Anyagunknak valamivel több mint a fele relief díszes edény, kisebb része díszítetlen. A legkorábbi típusok a dél-galliai manufaktúrákhoz köthetők. Néhány apró La Graufesenque-i töredék (1—2. sz.) azt igazolja, hogy a telep már Domitianus korában lakott lehetett. A banassaci töredékek közül kiemelkedik a 4. sz., amely Germani ser(vus) Traianus—Hadrianus-kori officinájához köthető. A tál képmezőjében megjelenő karyatida motívumot eddig csak a későbbi közép-galliai műhelyekből ismertük. B. Hof mann

30 és G. Rogers

31 (korábban éppen a közép-galliai manufaktúrák elemeinek másolás útján történő átvételével igazolta a dél-galliai gyár késői (Hadrianus-kori) működését ; ugyanerre hívta fel a figyelmet Ch. Morei és P. Peyre.

32 A közép-galliai műhelyek (főként Cinnamus) mintakincséből vett elemek már eddig is több dél-galliai gyártmányú edényen tűntek fel Pannoniában,

33 ahová Banassac késői termékei még eljutottak. A díszítetlen sigillaták közül egy kisebb Drag. 35 formájú tálkatöredéket attribuálhatunk valamelyik dél-galliai manufaktúrához. Valamennyi dél-galliai töredék másodlagos lelőhelyű; II. századi telepobjektumokból vagy késő római planírozásokból került elő. A leletanyag negyed részét a közép-galliai sigillaták adják. Ezek közül a legkorábbi a 6. sz., amely a Hadrianus—

Antoninus Pius-kori X—6 fazekashoz köthető, aki Martres de Veyre-ben működött. A többi darab a középső Antoninuskori mesterek; Albucius, Cinnamus, Laxtucissa, Censorinus vagy Paternus officináiban készült. Több apró perem- vagy aljtöredéket csak minőségi jegyei, vagy a talpgyűrű kiképzésének sajátságai alapján tudtunk meghatározni. A díszítetlen edények részben Drag. 18/31 formájú tányérok (catillus), részben pedig konkáv, ívelt oldalú Drag. 33 típusú poharak (acetabulum). Mindkét változat közeli párhuzamait az Antoninus-kori leletegyüttesekben találhatjuk meg.

34 Néhány másodlagosan égett Antoninus-kori darab (pl. egy Drag. 18/31 formájú tányér töredéke az „a" objektumból, egy a ,,c" gödörből, egy a 12. szelvényből, valamint három Drag. 37 típusú peremdarab a 12. szelvényből) arra utal, hogy esetleg a pátyi telepen is számolhatunk egy Antoninus-kori pusztulással. A „c" objektumban ez a másodlagosan égett tányérdarab a 23. sz. — Marcus-kori — rheinzaberni sigillatával együtt került elő, így a tipológia mellett az ásatás stratigráfiai megfigyelései is segítenek keltezésüknél. A közép-galliai sigillaták egy része már egykorú telepobjektumokból került elő, így az Antoninus-korra keltezhető „c" gödörből, ahol 4 töredéket találtak, köztük a 11. sz. késő Antoninus-kori dombordíszes edényfragmentumot. A többi darab lelőhelye a II. század végi „b" objektum, amelynek betöltésében 1 dombordíszes, III. századi „a" objektum, amelynek betöltésében 1 díszítetlen, III. épület, amelynek betöltésében 3 díszítetlen és 1 dombordíszes sigillata volt; IV. századi ,,e" objektum, ennek betöltésében 1 relief díszes ; ,,d" objektum, ennek betöltésében 1 relief díszes edény került elő. A többi darab a felszínhez közel, stratigráfiailag nem értékelhető rétegben volt. Pannónia többi lelőhelyéhez hasonlóan a leletek zöme — közel 50%-a — rheinzaberni áru; a 26 dombordíszes rajnai áru közül 5 a markomann háborúk előtti időszakra keltezhető. Ezek közé tartozik: Reginus I. 1 Cobnertus I 2 Firmus I 1 Cerialis IV 1 vagy BFAttoni edénye. 199