Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Maróti Éva: Római őrtorony a pilisszántói Kálvárián
Az előkerült kerámiaanyag döntő többségét a homokkal és apró fehér szemcsékkel soványított anyagú, szürke és barna színű és a barnászöld mázas töredékek alkotják. A homokkal soványított, fehér szemcsés anyagból készültek a hombárok, fazekak, korsók és kancsók, a különféle típusú tálak és fedők. E csoportba tartoznak a különböző szűrőtálkák, melyeknek aránya a többi edénytípushoz képest szokatlanul magas (IV. t. 2—7.). A korsók és kancsók fülének alsó végénél az edény oldalához tapadó részt gyakran 3—5 ujj benyomással díszítették (IV. t. 1—2.). A tálak általában mélyek, peremük behúzott, megvastagodó vagy vízszintesen kihajló, 1—2 sor árkolással díszített, de függőleges oldalú, talp felé szűkülő formák is előkerültek (V— VI. t.). A fedők kúposak, behúzott pereműek (VI. t. 9., VII. t. 1—5.). A jellegzetes, késő római barnászöld mázas edények közt kevés fazék volt, inkább a korsók, kancsók és a tálak voltak mázzal bevontak. A korsók a késő római kerámiára jellemző tölcséresen szélesedő szájúak (VII. t. 8., IX. t. 2—6.), a fülek hengeresek vagy 2—3 osztatú, lapos szalagfülek. A mázas mély tálak kisméretűek, peremük vízszintesen kihajlik, 1—2 sor árkolással díszített (X. t. 3—6.). A tálkák peremének széle általában sima, de előfordul hullámos szélű is (XI. t. 1.). A dörzstálak peremének belső szélén kiugró borda fut körül (XI. t. 3—6., XII. t. 2.). Az egyik, belül mázas tál kihajló peremén festett cikkcakkokból és pontokból álló minta van (XI. t. 2.). A besimítással díszített kerámiát két töredék képviseli: egy korsó peremtöredéke függőleges besimitásokkal (XII. t. 1.) és egy oldaltöredék besimított ábrával (XII. t. 3.). A szórványként előkerült darabok közt kora római kerámia is volt (VIII, t. 1.). III. Őrtornyunk az Aquincumot Brigetioval összekötő római kori út mentén fekszik, mely tulajdonképpen a Duna vonalát követő limes-utat rövidítette le a két település közt. A limes mentén, közvetlenül a Duna partján 19 a Duna-könyök vidékén a IV. században sűrű őrtoronyláncolat védte a birodalmat. A limes-út két pontját közvetlenül összekötő belső út mentén is őrtornyok álltak — a pilisszántóin kívül Piliscsév-Margétáról ismerünk hasonlót. A piliscsévi őrtorony kisebb a szántóinál, 10ХЮ m-es, keleti oldalán É—D-i irányú kerítésfal határolja, ez valószínűleg az egész épületet körülvette. A faltól 15—17, ill. 20 m távolságban szabálytalan árok futott körül. Az épületnek — kisebb mérete miatt — belső pillérei nem voltak, datáló leletanyaga: Valens és Valentinianus érmei. Kerámiaanyagában késő római zöldmázas, ill. szürke edények töredékei voltak, besimított díszítésű darabok nem kerültek elő. 20 A fent említett két őrtorony, a pilisszántói és piliscsévi mellett még egy útmenti őrtornyot ismerünk Valeria tartományból: a dobogókőit. 21 (Az itt észlelt felszíni romokat illetően a kutatók véleménye megoszlik — Soproni S. mint őrtoronyról ír róluk, 22 a MRT XIII/l. kötet szerzői nem tartják őrtoronynak. 23 ) Útmenti őrtornyot ismerünk még Ságvár-Tömlöchegyről, melynek mérete 12,5X 12,5 m és egyidős a IV. századi erőddel. 24 Sopron környékén szintén vannak nyomai az útmenti őrtoronyláncolatnak. 25 A dunai limes Intercisától délre eső szakaszán, a közvetlenül a Duna partie
