Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Maróti Éva: Római őrtorony a pilisszántói Kálvárián

MARÓTI ÉVA (Ferenczy Múzeum, Szentendre): RÓMAI ŐRTORONY A PILISSZÁNTÓI KÁLVÁRIÁN I. A Pilisszántó községben levő Kálváriadomb — mint római lelőhely — már évek óta ismert volt a kutatók előtt. 1968-ban H. Kelemen Márta, 1976-ban Tettamanti Sarolta és Torma István végeztek terepbejárásokat a helyszínen, ahol edénytöredékeket,

1 üveggyöngyöt

2 és egy vascsatot

3 találtak. A lelőhely hegyek által határolt medencében, a falu szélén fekszik és szabályos négyszög alakú, kiemelkedő terepalakulatot képez. A domb közelében húzódott a római korban az Aquincumot Brigetioval összekötő diagonális út,

4 melynek szétszántott nyomai lelőhelyünk közelében még sóderes foltokként észlelhetőek, de irányuk már nem megállapítható. Ugyanezen út mentén, PiliscsévMargétán 1971-ben H. Kelemen Márta útmenti őrtornyot tárt fel.

5 A Pest megye régészeti leleteit feldolgozó Topográfia munkálatai során szükségessé vált a hitelesítő ásatás elvégzése. A feltárási munkálatokat erősen korlátozta, hogy a Kálvária építményeit nem bolygathattuk meg. A dombot rakott kőkerítés és nagy fák övezik, a kerítés mentén körben a 12 stáció kőoszlopa helyezkedik el. Középen áll a három kőkereszt, mögöttük félig a földbe ásott, működő kápolna, melynek oltárát az őrtorony kőfalára építették. A Kálvária előtt földút vezet, három oldalról lucernaföld határolta, melyet a tulajdonosok nem engedtek megbolygatni. Az úton terményszállítás folyt. Az ismertetett körülmények miatt le kellett mondanunk a teljes feltárásról, csak az alaprajz tisztázására szorítkozhattunk, melyet két hosszú, egymást derékszögben keresztező, 1 m széles kutatóárokkal és két kisebb szondával vizsgáltunk.

6 (1. kép) A fű és humusz eltávolítása után, a felszíntől 20 cm mélységben, a Ny— DNy — К—ÉK irányú I. kutatóárok 1. szakaszának Ny—DNy-i végén jól épített, 170 cm széles kőfal teteje bukkant fel. A 2. ásónyomtól kezdve a kőfal mindkét oldalán apró köves, habarcsos réteg kezdődött, mely 70—100 cm mélységig tartott. Ebben a rétegben, 80 cm mélységben a kőfal külső oldalán vékony, szürke hamus sáv mutatkozott a metszetfalban. A köves, habarcsos réteg alatt 100—110 cm mélységben sárgás sódert és nagyobb méretű köveket tartalmazó réteg kezdődött. A fal másik, belső oldalán a köves, habarcsos réteg után 50—90 cm mélységben nagy, több esetben hasáb alakúra faragott köveket tartalmazó, fekete földes réteg kezdődött. Ebből származott az összes leletanyag: a faragott kövek, bélyeges téglék, érmek és edénytöredékek. A fal belső oldalán — 190 cm-nél — kb. 10 cm vastag, 30 cm széles, meszes, habarcsos sáv választotta el a felmenő falat az alapozástól. Ez a sáv a külső oldalon ugyanebben a mélységben jelentkezett. A sáv szintjében a fal mindkét oldalán új réteg kez159