Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Örsi Julianna: A Tápió mente társadalomnéprajzáról

„Tápióságon Lesti Péteréknél három fia családostul élt együtt. Még az anyja is ott. volt." Tápiószecsőn három menyecske, 17 unoka is volt egy családban. A ma élő emberek gyakorlatában csak Pándon nem volt nagycsalád. A rokonsági terminológiák azonban itt is őrzik ennek emlékét. Az utolsó együtt élő nagycsaládok jellemzői: 3 családmagból állt, 3 generációs volt, 10—14 fő tartozott bele. A XX. század elején azonban előfordultak négygenerációs és több családmagból álló egységek is. »Még élt a nagyapó, a bátyám felesége, annak fiai, menyei, unokái, apámék és mi családostól.«" A legidősebb férfi irányította a gazdálkodást. A munkabíró férfiak és nők együtt jártak ki a határba végezni a mezőgazdasági munkákat. A föld — még ha a közös termelés eredményeként vásároltak is hozzá —, a családfő nevén szerepelt csakúgy, mint a ház. A válakozás — a nagycsalád kis családokká szakadása — a föld szétosztását jelentette. Ez együtt járt a különköltözéssel is. 31. kép. Ajándékot visznek a lakodalomba. Minden családegység számára közösen építettek vagy vettek házat. Szétosztották az állatokat, szerszámokat és más az élet megindításához szükséges ingóságot. Az ingó és az ingatlan vagyon ily módon történő megosztása biztosította az önállósuló nukleáris kiscsalád vagy törzscsalád gazdasági alapját. A válakozásra gyakran az idős családfő elöregedése vagy halála után került sor. Ha valamelyik gyermek még a nagycsalád együttélése alatt vált ki, önállóan kellett megteremtenie családja számára a megélhetést. Megjegyezzük, hogy ez a gyakorlat a szegényebb rétegnél általános volt. A nős fiak közül egy maradt a gazdaságban, tartozott a törzscsaládba, a többi önállóan biztosította családja megélhetését (részes munka, napszám, ipar). Az őt megillető földrészt csak a szülők elöregedése vagy halála után kapta meg. A nagycsaládban a pénzt a gazda kezelte. Még a fiatalabbaknak szükséges ruha vételéről is a gazda és a felesége döntött. A háztartás irányítása a gazda feleségéé vagy a legidősebb menyecskéé. „Nálunk asszonyom főzött, apám testvérének a felesége." Amikor nem volt sürgős mezőgazdasági munka, a menyecskék besegítettek a házi munkába (kenyeret dagasztottak, fűtöttek, mostak, takarítottak stb.).