Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai

fordul, hogy a tulajdonosok talajvizsgálatokat végeztetnek és annak eredménye szerint készítik elő a talajt a telepítéshez, illetve a vizsgálatokból származó javaslat szerint igyekeznek összeválogatni a szőlő- és gyümölcsfajtákat. A szőlő esetében kezd teret hódítani a telkeken a hagyományos fej műveléssel szemben a korszerű magasművelési mód. A szőlőfajták között megjelentek már a legújabb csemege- és borszőlők (Zalagyöngye, Kunleány, Favorit stb.). Különleges helyet foglal el a telekhasznosításban ma a dohánytermesztés. Az összeírt telkek közül Tápiószentmártonban 17,1%-ban termeltek dohányt. Azonban nemcsak a telkeken, hanem a falu határában, elsősorban a régi szőlők helyén is folyik a dohány termelése. Azok foglalkoznak elsősorban dohánytermesztéssel, akik fűtőként, takarítóként és portásként bejárnak dolgozni a fővárosba. Nekik ugyanis a munkaidő-beosztásuk általában olyan, hogy amellett el tudják végezni a dohánytermelés sokféle munkáját, ök teszik ki Tápiószentmárton aktív keresőinek 13%-át, amint már arról előzőleg volt szó. Ugyanakkor ők termelik az összes dohánynak közel 70%-át. A többi 30%-ot a legváltozatosabb foglalkozásúak termelik: gépkocsivezetők, kisiparosok, nyugdíjasok, háztartásbeliek, szellemi dolgozók (pedagógus, könyvelő stb.). A dohánytermelés tekintélyes jövedelmet biztosít. (1 ha dohány közepes termés esetén legalább 70 000—80 000 Ft nettó jövedelmet hoz.) Tápiószentmártonban az összeírt háztartások 86,3%-ában volt valamilyen virágoskert a ház körül (29., 31., 35. ábra). Az igényesebb házaknál többféle évelő virág és díszcserje található. Ugyanakkor sok teleknél az utcai frontokat is virágokkal, helyenként sövényekkel és gyümölcsfákkal ültették be (meggy, szilva stb.). Az olyan utcákban, ahol a telek utcai része a szokásosnál nagyobb, a tulajdonosok gyakran beültetik lucernával a járda és az árok közötti területet (pl. a Malinovszkij utcában). Az egyéni gazdálkodás idején a baromfiak szabadon voltak az egész telken, hiszen a telket elsősorban rakodásra használták, ezért kárt nem nagyon okozhattak. A telekhasznosításban bekövetkezett nagyarányú változások miatt a legtöbb háznál lekerítették a baromfiudvart (29., 31., 33. és 35. ábra). Ugyanis most már a veteményekben, a szőlőkben kerítés nélkül a baromfiak nagy károkat okoznának. Tápiószentmártonban az összeírt háztartások 86,6%-ában volt lekerített baromfiudvar. A háztáji állattartásban a lótartás teljesen jelentéktelen (29 db lovat írtunk össze). Ettől a szarvasmarhatartás alig jelentősebb (145 db). Pedig a termelőszövetkezet jelentős támogatást nyújt a háztáji gazdaságoknak: biztosítják a legeltetést, az alomszalmát, a szénát és a pásztort. A sertéstartás az előbbi kettőnél lényegesen jelentősebb (2406 db). A sertéstenyésztésben nagyon jelentős a háztáji gazdaságok és a termelőszövetkezet kapcsolata. A malacokat a termelőszövetkezet kiadja a háztáji gazdaságoknak hizlalásra. A nagyüzem ezen túlmenően biztosítja még a megfelelő táp-, gyógyszer- és állatorvosi ellátást. Évente Tápiószentmártonban kb. 3500—4000 db hízott sertést vásárol fel a termelőszövetkezet a faluból. A baromfitartásban is megvan a kapcsolat a termelőszövetkezet és a háztáji gazdaságok között. Évente a helyi termelőszövetkezetből kb. 30 000 db előnevelt csirkét vásárolnak a háztáji gazdaságok. Megszűnőben van teljesen a házaknál történő csirkekeltetés. Helyette inkább előnevelt baromfit vásárolnak. Az egyéb kisállatok (galamb, nyúl, méh) tartása nem jelentős, bár vannak olyan háztartások, ahol ezek a kisállatok igen jelentős jövedelmet biztosítanak. 1010