Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)
Dusek László: Tápiószentmárton, Tápióbicske és Pánd szociográfiai és gazdaságföldrajzi változásai
14. sz. táblázat AZ INGÁZÁSHOZ (ODA-VISSZA) FELHASZNÁLT IDÖ AZ INGÁZÓK %-ÁBAN Név 30—60' 61—90' 91—180' 181—240' 240—300' 300'felett Tápiószentmárton 22,7 9,5 16,4 11,0 35,6 4,8 Tápióbicske 22,2 6,9 14,2 12,4 39,1 5,2 Pánd 26,3 5,3 9,7 14,5 40,3 3,9 2.3.2. Szabad munkaerő A 15—60 év közötti népességből azoknak az aránya, akiknek nincs érvényes munkaviszonya Tápiószentmártonban 4,1% (147 fő). Ennek a munkaerőnek döntő többsége saját háztartását vezető nőkből áll. Közülük mindössze 30 szeretne a közeljövőben munkát vállalni. Ezt az igényt a helyi termelőszövetkezet vagy a varroda könnyen kielégítheti, vagy ingázókká válnak (a többségük szakképzetlen). Tehát ez azt is jelenti, hogy ma már Tápiószentmártonban nincs számottevő szabad munkaerő. 15. sz. táblázat A HELYI MUNKAHELYEK ÁGAZATONKÉNTI MEGOSZLÁSA Név mezőgazdaság ipar tercier Tápiószentmárton Tápióbicske Pánd 61,1% 67,3% 65,40/ 0 18,4% 17,3% 18,9% 20,5% 15,4% 15,7% A helyi munkahelyek 2/3-a, 3/5-e mezőgazdasági, ugyanakkor az ipari munkahelyek aránya egyik faluban sem éri el a 20%-ot (15. táblázat). A munkahelykínálat alapján mindhárom falu tiszta mezőgazdasági falu. 2.3.3. Az iskolai végzettség 1880-ban Tápiószentmárton lakosságának 63,8%-a, Tápióbicskének 70,0%-a és Pándnak 69,8%-a nem tudott írni-olvasni. 1930-ban már „javultak" ezek az arányok, hiszen akkor Tápiószentmárton lakosságának „már csak" 13,9%-a, Tápióbicskének 11,9%-a, Pándnak 11,7%-a volt analfabéta. Az 1949 óta tartó elvándorlás elsősorban a továbbtanuló, valamilyen szakképzettséget szerző munkaerőt érintette. Ezért a 8. osztályt el nem végzettek aránya a három faluban magas (16. táblázat). A főváros erős vonzó hatásának tulajdonítható, hogy 1970-ben az iskolai végzettség tekintetében tetemes lemaradás mutatkozott az ország falvaihoz viszonyítva mindhárom faluban (16. táblázat). 1979-ben a szakképzettség tekintetében némi javulás mutatkozott a három faluban (bizonyára országos szinten is). 973
