Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Lázár Katalin: Tápió menti népdalok

I. A SUMMÁS- ÉS KATONAÉLETHEZ KAPCSOLÓDÓ SZÖVEGEK A summások és katonák sorsa sok mindenben közös volt, így az általuk dalolt szövegek is érthető módon rokonságot mutatnak egymással. A summásdalok szövegei sokszor katonadalokéiból származnak, s egy-egy szó kicserélésével alakították át őket. Ezzel a témával részletesebben foglalkozik Borsai Ilona:

17 az б tanulmányához hasonlóan ezeket a szövegeket én is témák szerint közlöm. Minden ott megállapított szövegtípus természetesen itt nem szerepel a már említett mennyiségi okok miatt sem, s azért sem, mert ilyen jellegű célgyűjtést nem végeztem. Az alább közölt szövegek a következő csoportokba oszthatók: A. Készülődés, indulás, B. Átkozódás, С A szegődött idő vége felé, D. Fizetés, E. Búcsú, hazaérkezés. I. A. Készülődés, indulás I. A. 1. Édesanyám, mi van a kötőjében, Piros alma — adjon nékem belőle, Úgysem soká eszem anyám almáját, Viselem a Kádár János ruháját. A györgyei fogadóra süt a nap, Megjöttek már a vizitáló tiszt urak, Egyik írja gyenge testem állását, Másik írja a babám elbúcsúzását. Mikor engem a főorvos úr vizitált, a főorvos vizitált, Azt kérdezi, baka leszel, vagy huszár, leszek, Mit bánom én, főorvos úr, akármi, Ha már nékem katonának kell lenni. egyszer Hiszen engem úgysem sirat meg senki. Katonának kell lenni a legénynek, A gazdagnak éppúgy, mint a szegénynek, De a gazdag győzi pénzzel, bankóval, De a szegény siralommal, jajszóval. (Tápiógyörgye. 3. vsz.: Tápiószentmárton, Tápiószőlős is) Közismert sorozószöveg igen szép változata. Az 1. vsz. szövegének summásváltozata is van. Dallama: Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok II. Bp. 1961. 110. I. Л. 2. Egyes fia vagyok az anyámnak, Mégis besoroztak katonának, Kihúzták rám az első cédulát, Itt kell hagynom ezt a szép barna lányt. hagyni ezt a barna kislányt. (Tápiógyörgye, Tápiószentmárton) Dallama: II. C. 2. I. A. 3. Anyám, anyám, kedves édesanyám, De szomorú szombat este jött rám, Házunk előtt szépen muzsikálnak, Engem pedig visznek katonának. 942