Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Lázár Katalin: Tápió menti népdalok

15 H. A. 5. Ezek a dallamok a 11-es szótagszám változatos ritmizálási lehetőségeit mutatják. A II. A. 1. dallam kétféleképpen ritmizálható: első változatának ütembeosztása végig 4/4, 4/4, a másodiké 4/4, 2/4, 4/4. A 3. sor utolsó üteme bővíthető, ezáltal az ütembeosztás nem változik, de a sor szótagszáma 13-ra növekszik (1. a szentmártonkátai és a pándi b változatot). A II. A. 2. dallam minden sora 2/4, 3/4, 4/4-es ütemekből áll, a II. A. 3. dallam sorai a „rögzített rubato" eredményeképpen 3/4, 3/4, 4/4-es ütembeosztásúak, a II. A. 4. pedig 4/4, 2/4, 4/4-es ütemekre bontja a sorokat. A II. A. 5. dallam szótagszáma 11. 11. 12. 11.: tulajdonképpen a 10-es szótagszámúakhoz tartozna, de a sorokban mindenhol apróz. Az 1. és 2. sor negyedeinek egyhangúságát a negyedik negyed nyolcadokká bontása oldja, a 3. és 4. sorban pedig a 2. ütemben találunk aprózást. A II. A. 1. dallam egyike a legismertebbeknek és legnépszerűbbeknek ezen a vidéken, külön kérdezés nélkül is többször előkerült. Törzsdallam mivoltát a hozzá kapcsolódó sok szöveg is igazolja. Pándon kétféleképpen énekelték: láthatólag a két változatot különböző dallamokként tartják számon. A II. A. 3. és a II. A. 4. pentaton hangkészletűek, a szélső sorok záróütemében 1—1 pienhanggal. II. A. 6—15. ABBA 916