Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Korkes Zsuzsanna: Népi gyógyítás a Tápió mentén

ijed és odakap, akkor annak a nyoma ugyanazon a helyen a gyermekén marad majd meg. Állapotos asszonynak nem volt szabad semmit se megcsodálni, mert a gyermeke is hasonló lesz. Űriban mesélték a következő történetet. „Az uramnak a nagybátyja halgégével született. Azt beszélték, hogy a dédmama állapotos volt. Pesten árultak mán halat, oszt nézte. Aszongya: még ilyen nagy halat nem is láttam! Azt mondták, azért volt az Imre bácsi halgégés, mert megcsodálta az anyja a halat."

14 A korábbi évtizedekben szinte tabu volt beszélni a szexuális életről, így a legtöbb fiatal lány teljesen tudatlanul ment a házasságba.

15 Nem ismerték a védekezés különböző módjait és ahogy többen is mondták: „ezért voltunk annyian". Valamivel felvilágosultabbak voltak azok, akik Pesten szolgáltak. Néhányan ismerték a coitus megszakítását, vagy ahogy ők nevezték: „nem mentünk be a házba, csak az előszobába". Sokan két-három évig is szoptattak, hogy ne essenek teherbe. Ez természetesen nem sok védettséget biztosított, így aztán volt, aki igen drasztikus módszerekkel próbált megszabadulni a nem kívánt gyermekáldástól. Zsákot emeltek, árkot ugrottak, kötőtűt, tollszárat, vagy a papsajt gyökerét dugták fel maguknak (Pánd, Kóka). Volt olyan, aki a lovat vakarta meg és azt a koszt itta meg. A terhesség korai időszakában meleg vízbe ültek és így próbálták a vérzést megindítani. Minden faluban akadt olyan bába, aki elvette a gyereket. A kókai bába kinines vagy jódos beöntést adott, vagy pedig elcsavarta a méhgyűrűt. Ságon egy varrónő foglalkozott magzatelhajtással, ő a farkasgyökeret

10 használta erre a célra. Apró darabokra vágta föl a gyökeret, gyufaszálra kötötte és úgy tette fel a méhszájba. Az addig ott volt fönt, még a vérzés meg nem indult. Nagyon sok asszony belehalt ebbe a kezelésbe. Szintén Ságon többen említették a leander levelének főzetét, amelynek ugyancsak abortiv hatása volt. Ugyanilyen célra használták az anyarozst is. RACIONÁLIS GYÓGYMÓDOK A népi gyógyítás racionálisnak nevezhető gyakorlata elsősorban a gyógynövények felhasználásán alapult, de ide sorolhatunk néhány állati és ásványi eredetű anyag, valamint emberi váladékkal történő gyógyításmódot is. A kutatások során bebizonyosodott, hogy a Tápió mentén igen sokféle növényt ismertek és alkalmaztak. Altalánosságban elmondhatjuk, hogy szinte mindenütt gyűjtöttek saját használatra egy-két fajta gyógynövényt, de ennek külön specialistája nem volt. Egyik faluban sem akadt olyan ember, vagy asszony, aki gyógynövényekkel gyógyított volna. A gyógynövényeket többféleképpen használták fel. Leggyakrabban azok főzetét itták teának, de sebeket is borogattak vele. A természetes állapotban levő növényt gennyes sebekre rakták, vagy annak nyers levét csöpögtették a fülbe, vagy a szembe. A mai orvostudomány kísérletek útján feltárta a gyógynövények hatásmechanizmusát és bebizonyította, hogy a legtöbbjét helyesen alkalmazták a népi gyógyászatban. így pl. kiderült, hogy a fokhagymának bélfertőtlenítő, ét866