Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Gulyás Éva: Hidelmek, szokások a Tápió mente néhány falujában

házakhoz. A lányok megkínálták őket kocsonyával és zsebkendőt vagy fényképet adtak még ajándékba. A kisebbek piros tojást (vöröshagymahéjban festették), pár fillért és kis húsvéti kalácsot kaptak. Pünkösd kétnapos ünnep volt. Zöld ágakkal, bodzaággal díszítették a kapukat, kerítéseket. Ekkor vagy újabban május 1-én vitték a legények a májusfát a lánynak. Tápióbicskén egy üveg bort és kendőt kötöttek a tetejére és nemzetiszínű szalagokat aggattak rá. A fa díszítése a lány feladata volt. Egy hétig állt a májusfa az udvaron, utána együtt megitták a bort. Az aratást itt is Péter-Pál napján (jún. 29.) kezdték el, mert úgy tartják, hogy ekkor megszakad a búza töve. Az őszi ünnepek közül Szent Mihály napja (szept. 29.) azért jelentős, mert a Tápió-vidéken a juhászok ilyenkor változtatták helyüket. Egyébként az állatok legelőről való behajtása is ezen a napon történt. Az állattartó, juhtartó gazdák ünnepe volt Szent Vendel napja (okt. 20.). Kókán, ha a jószág pusztult, két szál gyertyát vettek Vendelnek. Október 20-án, Vendel napján a templomi képe előtt szoktak imádkozni és gyertyát égetni. A Tápió-vidék kiterjedt juhászata magyarázza a Vendel-tisztelet népszerűségét. Több faluban áll népies szobra. Nagykátán a Jászberény felé vezető úton áll a vidék legszebb barokk Vendel-szobra a XVIII. század végéről. Lábánál kutya és bárány. Nagykátán a hagyomány szerint „Vendelke a juhászok pártfogója, őrzi a határt". Nem véletlen, hogy legtöbbször a falu szélén vagy a legelők közelében állították fel a szobrát. A tápiószentmártoni templomban persely van a tiszteletére felállítva. Szobra áll még Tápiószentmártonban a Blaskovichkápolna temetőkertjében, Tápiószecsőn a templom kertjében a XIX. század elejéről. A Tápió-vidék Vendel-hagyományait erősíthette a szomszédos Jászság ilyen irányú hatása, valamint az, hogy a jászságiak állathajtó útjai a XIX. században a Tápió mentén vezettek keresztül. Itt említeném meg, hogy a szentek közül még élénk kultusza volt Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Orbánnak. Nepomuki Szent Jánost a vizek, hidak patrónusaként tisztelik, szobrát is a vizek mellett szokták felállítani. Tápiósápon két XVIII. századi szobra is áll. Szent Orbánnak, a szőlők patrónusának szobrát a szőlőskertek közelében szokták elhelyezni. Ezzel kapcsolatban mesélik azt a mondát, hogy Tápiószentmártonban megsérült az Orbán-szobor, ezért az egyik legény venyigét kötött a hátára, hogyha itt így bánnak vele, akkor menjünk át Bicskére. Ez a monda az Orbán-szoborral kapcsolatban széltében-hosszában ismert ezen a vidéken.

23 Mindenszentek napján (nov. 1.) a falubeliek kimentek a temetőbe gyertyát égetni a halott hozzátartozók lelki üdvösségéért. Otthon kitettek az asztalra egy tál ételt, hogy ha a halott hazajön, találjon ennivalót. Halottak napján (nov. 2.) pedig az egész faluközösség részt vett a halottak tiszteletére rendezett misén. A továbbiakban még néhány, a gyűjtés során felszínre került hiedelemadatot szeretnék ismertetni. A pénteki napot általában szerencsétlennek tekintik, ezért bizonyos munkák végzése ekkor tilos volt. Pl. „nem szabad mosni, mert elmossák a szerencsét a háztól!". Általánosan ismert hiedelem, hogy a pénteki mosott ruhába belecsap a villám. Ezzel kapcsolatosan Tápiószentmártonban mesélték az alábbi történetet: „Mikor mentek ki a tanyára, az egyik ember körül csapkodott a villám. Rászóltak, hogy milyen ing van rajtad, vedd le gyorsan! Levetette az 837