Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

testrészt parázsra tett piros kukorica, karácsonyi morzsa, karácsonyi dió héja és úrnapi fű füstjével füstölik meg. Űrnapja a legnagyobb mezőgazdasági munka, az aratás előtti hetekben volt mindig. Mintegy lezárta a nagyobb, az egész közösséget megmozgató ünnepek sorát. Utána már csak kisebb jelentőségű ünnepek vannak a nyári hónapokban. MEDÁRD NAPJA (JUNIUS 8.) Még napjainkban is az egyik legtöbbet emlegetett nap, amely időjárásjóslásáról híres. A közismert, mindegyik kutatóponton lejegyzett adat szerint ha ezen a napon esik, akkor még negyven napig esik az eső. Ám ha szárazság van, akkor az is marad. Űriban ugyan hallottam olyan vélekedést is, hogy Medárd mindig meghozta az esőt. Ha nem esik az eső ezen a napon, Tápióságon úgy mondják: Elkerült most bennünket a Medárd! SZENT ANTAL NAPJA (JUNIUS 13.) A katolikus településeken, közösségekben számon tartott ünnep. Szobra ott áll mindegyik katolikus templomban, mindenféle ügyes-bajos dolgaikban az emberek őhozzá fordulnak közbenjárásért. Perselye sosem üres. A katolikus templomok Szent Antal-perselyének adományait a szegények megsegítésére szokták fordítani. Ez ma is élő gyakorlat. Főleg ezek miatt szükséges Szent Antal napjáról megemlékeznünk. Csupán Tápióságon jegyeztünk profán hagyományt. Itt azt mondják, hogy Szent Antal-napig a szénát fel kell gyűjteni, mert erre az időszakra általában nagy esők jöttek, s a szénát a víz elvitte, tönkretette. A szólás is azt mondja: Antal elviszi a szénát! SZENT IVÁN NAPJA (KERESZTELŐ SZENT JÁNOS NAPJA, JUNIUS 24.) A nyári napforduló időpontja. Ám ennek a Tápió menti néphagyományban nem bukkantunk semmiféle vonatkozására. A településeken elsősorban mint egyházi ünnep jelentős. A nap neve Szent Iván-nap, János-napnak nem említik. Nem él az emlékezetben a szomszédos vidékeken (pl. Galga mente) gyakorolt szentiváni tűzugrálásnak még az emléke sem. Több településen ugyan éppen más vidékekre hivatkozva ismerik a szokást (pl. Tápiószentmárton, Tápióság). Tápióságon azt mondták, hogy csupán egy alkalommal volt a gyepen tűzugrálás. Részleteiben azonban ez már nem volt rekonstruálható. Tápiószentmártonban jegyeztük le a más vidékeken nem ritka gyümölcsevési tilalomnak helyi változatát. Azt mondják itt, hogy ha valaki Szent Ivánnap előtt megeszi a gyümölcsöt, annak ha kiskorában meghal a gyereke, az a másvilágon nem kap majd. Asszonyok, akiknek gyerekhalottjuk volt, gyakran ezért nem ettek cseresznyét egyáltalán, mert az Szent Iván-nap előtti volt. Ez vonatkozott minden más korai gyümölcsre: meggyre és piszkére is. 793