Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

rekeknek a keresztanyjuk vesz ajándékot, vagy adott és ad ma is jelentősebb pénzbeli ajándékot. Áldozócsütörtök Pándon ugyanakkor a pap és a tanító megajándékozásának alkalma. Ez a szokás valószínűleg visszavezethető a pap és a tanító egykori fizetési módjára. Ezen a napon a családok a papnak és a tanítónak tyúkjaik számától függően 8—10—15—20, esetleg még több tojást is adtak, ki-ki szándéka szerint. Erre a szokásra más településen terepmunkám során nem bukkantam. PÜNKÖSD A liturgikus évnek karácsony és húsvét után a harmadik fő ünnepe, s egy­úttal a pünkösdi ünnepkörnek kezdő napja. A Szentlélek eljövetelének ün­nepe. Mindegyik felekezetnek jelentős napja. Ünnep másodnapján azonban dolgoznak. Az említett evangélikus és református helyeken, ahol áldozócsütörtök a konfirmálás napja, ott pünkösdkor vesznek először úrvacsorát a fiatalok. Ezt tapasztaltuk Pándon, Szentmártonkátán, Menden és Tápiószentmártonban. Amúgy is az évi hat úrvacsoraosztási alkalom egyike pünkösd. Gyakran a ka­tolikus településeken is az elsőáldozás napja, ahogy azt Tápióságon említették. Katolikus települések számára jelentős ünnepnap azért is, mert ekkor van a pünkösdi búcsú Máriabesnyőn. Ide jönnek a tápiószentmártoniak is. Elmen­tek még pénteken gyalog, az ünnep szombatját ott töltötték, és vasárnap in­dultak vissza. Pünkösd a májusfa állításának is egyik alkalma, amint az alábbiakban erre kitérünk. Ez a körülmény nagymértékben befolyásolta a templomok pün­kösdi díszítését is, amelyben jelentős szerepet kap a máj fa. Ennek különösen szép példáját láthatjuk Menden, az evangélikus templomban. Ide is a fiatal legények hozzák a szalagokkal, slingelt fehér kendőkkel díszített máj fát, amelyre olykor még szép fehér zsebkendőket is kötnek. Ezeket előre összegyűjtik. A templomban három-három máj fa áll mind a nők, mind a férfiak padja mel­lett. Az oltárkerítést is kidíszítik virágokkal, főleg pünkösdi rózsával. A temp­lomdíszítést vagy elvégzik már pünkösd szombatján vagy pedig pünkösd va­sárnap reggel. Csak az ünnep két napján van ott, pünkösd hétfőjének délután­ján bontják szét. A templomi díszítéshez is nyárfagallyat használnak. A református Pándon és a katolikus Süiyben is pünkösd első napja szigo­rúan dologtiltó nap. E napon csak a jószágot látták el. Nem hajtottak ki a nyá­jak sem, sem a csorda, sem a csürhe. Másodnapján viszont már igen, a pünkösd másnapja volt a pásztorok hagyományszerű megajándékozásának egyik jeles napja. Ekkor a háziaktól kalácsot, bort, esetleg pénzt kaptak, mondják Tápió­szentmártonban. E vonatkozásban vidékünk más alföldi területekkel is rokon­ságot mutat. Tápiószentmártonban, Tápióbicskén és Tápióságon pünkösd a májusfa ál­lításának egyik alkalma. Ujabban azonban fokozatosan előtérbe kerül a május 1-i zöldág-állítási alkalom. Tápióságon a legények, a komoly udvarlók elvitték a lányos házhoz a hosszú kivágott nyárfát és a lány segítségével díszítették fel. A fa felállításánál a legénycimborák segítettek egymásnak. Ha a májfa felállí­tásának zajára nem ébredtek fel a háziak, s a lány nem gyújtott lámpát, akkor előfordult, hogy a legények megfordultak a fával, elvitték más helyre. Ha ki­gyúlt a lámpa, akkor leállították a fát, s feldíszítették. Ennek végeztére már 788

Next

/
Oldalképek
Tartalom