Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

Tápióságon az alábbi esti imát mondták sok családban. Ez az ima az egyik legelterjedtebb archaikus imaszövegünk. Én lefekszem én ágyamba, mint a Jézus koporsóba. Nehéz álom el ne hagyj, reménységem meg ne tarts (?) Tőlem sátány távol legyen, Isten magg, velem legyen. Három angyal előttem áll, egyik őriz, másik vigyáz, harmadik a vétkes lelkem várja. Házamnak négy szögletén négy szép angyal, ablakimon apostolok, fejem fölött Szent Kereszt. Kerüld kereszt házamat, hagy nyugodjon az én lelkem békében. Kakas szóval kiáltja: kelj föl, kelj föl szép Szűz Mária, megfogták a Szent Fiadat, keresztfára feszítették, három szöggel felszögezték. Három csepp vér lepergett, odamentek az angyalok, felvették, kehelybe öntötték. Aki ezt a kis imádságot este, reggel elmondja, annak minden bűne megbocsátatik. Ugyancsak archaikus szövegelemek bukkannak fel a következő rövidebb esti ima szövegében is, amelyet szintén Tápióságon jegyeztünk le: Názáreti Jézus a zsidók királya, veszedelmekben forgók Istene, megtestesült szent Isten. Ne hagyj bűnbe elveszni, Szent Isten, Szent erős Isten, Szent és halhatatlan Úristen, könyörülj rajtam. Hét kereszt alatt lefekszem, hét kereszt alatt felkelek. Őrizz angyal éjfélig, Boldogságos Szűz Mária virradtig. Jézus Krisztus mindétig, hogy gyarló testem nyugodjék, de szívem el ne aludjék, hogy Téged mindenkor lásson, minden gonoszt távoztasson. Sátányok megköttessenek, hogy testeink ne fertőzzenek, engedjed ezt nekem kegyesen, Atya, Fiú felségesen, élvén örök dicsőségben most és mindörökké ámen. Az alább következő, a szenvedéstörténetet részletesen elmondó ima az ún. pénteki ima. Ezt pénteki napokon imádkozzák általában. Él a szóhagyomány782