Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 16. Szentendre, 1985)

Barna Gábor: Jeles napok szokásai a Tápió mentén

Tápióságon e névnapokat estéjükön tartották. Azaz Istvánt köszöntöttek karácsony napján este, a Jánosokat pedig karácsony másnapján este. A lányok és a fiúk külön csoportba verődve jártak házról házra, ablakról ablakra, ahol István és János lakott. A házba nem mentek be. Főleg rokonokhoz, ismerősökhöz, szomszédokhoz mentek, de a szegényebb sorsú gyerekek elmentek idegen helyekre is, csakúgy, mint a cigányok. Napjainkban már cigányok se járnak Tápióságon. A köszöntőjükért sokszor egy fél szakajtó diót is szétosztottak köztük, emlékeznek vissza. Az ablak alatt állva énekelték köszöntőjüket: örvend az ég vigassággal, dicséretekkel, ragyog a nap sugárival, tiszta fényével. Csillagok földerülnek, hová messze kerülnek, minden teremtett állatok ma zengedeznek (?) Lám a híres Dávid király viszi hárfáját, édesdeden veregeti kedves nótáját. A Szent István érdeme, vezéreljen mennyekbe, /: mirólunk se feledkezzen teljes éltünkbe. :/ Azt kívánjuk szívesen, hogy az Isten éltessen, j: testi-lelki áldásokkal szerencséltessen. :/ Dicsértessék a Jézus Krisztus! (Az utolsó két sort a 3—4. sor dallamára éneklik. Lásd 19. kottamelléklet!) Ahol nem fogadták őket, ott kiszóltak az ablakon: Hányan vagytok? Ahányan vagytok, annyifelé szaladjatok! Más névnapokon köszöntés nem is volt Tápióságon. János-napnak a köszöntésen kívül Tápiósápon volt egyéb jelentősége is. Ezen a napon tartották itt a borszentelést, amellyel más településen a Tápió mentén nem találkoztam. A szőlősgazdák egy kis üveg borral mentek el a reggeli misére, s ott megáldotta a pap a bort. Azután rögtön kimentek vele a szőlőbe, ott egy keveset a markukba öntve, megszentelték vele a szőlőt, miközben azt mondták: Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek! Ezt szlovákul mondták. APRÓSZENTEK NAPJA (DECEMBER 28.) A pásztorok karácsonyi köszöntésének ismertetésénél már láttuk, hogy a pásztorok karácsonyi vesszőhordása és a gyermekek aprószentek napi vesszőzése a legtöbb,vizsgált Tápió menti településen szorosan összekapcsolódik, ill. összeesik. A két szokás úgy fonódott össze, hogy megmaradt a pásztorok veszszőhordása, s legtöbb helyen ebbe kapcsolódott az aprószentek napi hagyomány. A pásztorok által hordott vessző neve, amint láttuk, több településen aprószentek vessző (Kóka, Üri), aprószent (Tápióság). A vesszővel karácsonykor verik meg legtöbb helyen a gyerekeket, hogy ne legyenek kiütésesek (Kóka), vagy pedig aprószentek napján (Kóka). Aprószentek napján verték meg a gyerekeket Tápiósülyben is, hogy egészségesek legyenek. Kókán és Tápióságon ismert az aprószentek számára rákérdező mondóka is: — Hányan vannak az aprószentek? — Száznegyvennégyezren! 765