Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Bevezető

Nóvák László: Teherhordás, gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok; Szabó László: Népi társadalom (közigazgatás, jogtudat, jogszokások); Bathó Edit: Lakodalom a Tápióságban. E hosszú felsorolás ellenére is elmondható, hogy vaskos és tartalmas kötettel gazdagodott a magyar néprajz. A felsorolt témakörök zömét a kötetben publikáló szerzők részben átvállalták és tariulmányailkaít szélesebb témakörben tárgyalják. Más munkatársak több dolgozat megírására is vállalkoztak és elkészült két olyan tanulmány is, amelyet a vállalkozás indulásakor még nem vettünk számításba. Az elmondottak úgy véljük, tudománytörténeti tanulságul is szolgálnak. A Tápió mente néprajza cím — a tartalomjegyzékre tekintve — ha nem is teljeskörűen, de először vállalkozik arra, hogy ennek a mindmáig nem kutatott tájnak legfőbb vonásait felvázolja. A kötet munkálatainaik jelentős eredménye még a tízezret meghaladó fényképfelvétel, több órányi magnetofonfelvétel és lejegyzés, a gyűjtések cédulaanyaga, a falvakból egyidejűleg és korábban begyűjtött ezernél több néprajzi tárgy, amelyet a táj gazdája a ceglédi Kossuth Múzeum őriz. 1984 év folyamán, a kötet megjelenését megelőzően már önálló kiállítást is mutatott be a múzeum Cegléden (majd Tápiószelén) a terület néprajzi fényképfelvételeinek válogatott és nagyméretűre nagyított anyagából. Ajánljuk a kötetet a hazai és nemzetközi néprajzkutatóknak, de nem utolsósorban az önmagukat megismerni törekedő, saját tükörképükre találó 18 Tápió menti falunak, készséges segítőinknek, adatközlőinknek. A szerkesztő