Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól
ben.) Mindketten Kerekudvar eladományozása ellen tiltakoznak, amelyet még Kátai Péter pincemester kapott ÍV. Bélától. Szunyogh András azonban nem tudta igazolni, hogy egyenes ági leszármazottja Péternek, így a király mégiscsak másnak adományozta a birtokot. Gugh leszármazottaival Pest megyei birtokügyekben később nem találkozunk, egyik fia, Illés mester egyházi pályára ment, 1358-ban az egri káptalan tagja volt. A Szunyogh család még a XVI. század közepén is birtokosa Szentmártonkátának és a másik ősi birtoknak, (Tisza) Ugnak.'* A Pest megyei eredetű, illetve a XII— XIII. században már a Tápió vidékén birtokos főúri nemzetségek mellett a későbbi századokban is szereztek itt főúri családok birtokokat, sőt hosszabb-rövidebb ideig királyi birtoktestek is kialakultak. A XIV. század közepén Ácsai Berend fia Márton békési comes Tornai Márk halála után királyi adományba kapta Tápiószelét a hozzá tartozó falvakkal együtt. Az Ácsai családnak ekkor már Külső-Szolnok, Békés és Zaránd megyében mintegy tíz faluból álló nagybirtoka volt. 1349-ben Szentmártonkátai János vitatta Szele, illetve a hozzá tartozó Füzesmegyer határát, de az új birtokosnak a szomszédok igényeivel szemben sikerült megvédenie birtokát. Szele és tartozékai (Bethlentekeye 1346, Fyesmeger 1349) közel egy évszázadon át az Ácsai, illetve a belőle kiágazott Csői család birtokában maradtak, míg 1422-ben birtokcsere révén az ország egyik leghatalmasabb főura, Garai Miklós nádor tulajdonába kerültek. 1476-ban még a Garai család tulajdonában voltak, de a XV. század végén már II. Ulászló birtokaként cserélnek gazdát. Űj tulajdonosuk rövid ideig Ráskai Balázs főkamarásmester lett, de 1520-ban Szelén, Györgyén és, Félegyházán már ismét királyi jobbágyokat említenek. Füzesmegyer ekkor már régóta nem tartozott a birtokhoz, ugyanis a XV. század folyamán Széchenyi László, majd Lossonczy Albert birtokoltai, 1462-ben pedig Guthi Ország Mihály nádornak adományozta Mátyás király. 1528-ban pedig már egy h.3lyi nemest említenek az oklevelek. A mohácsi vész után a Dubraviczky család birtokába került, de a zavaros időkben a Podmaniczky család is adományt szerzett rá. Végül is 1541-ben I. Ferdinándtól kapta meg a család véglegesen Zele, Feleghaz, Gyewrgye falut, valamint Berenchyke, Zenthkozma, Kooch, Pele, Korhaan, Hylyke pusztákat. A XIV. századtól a török hódoltság időszakáig tehát valamely főúri család nem túl jelentős értékű birtoktömbje volt ez a három település. 10 A XV. század elején Kókán és környékén kialakított királyi birtoktest eredete több ágú. A birtokegyüttes, amely ekkor 4 településből (Kóka- (Tó-) almás, Szentegyed, Zsámbok) állt, 1406 körül Kókai Kálcsi Janoß fia Pál magtalan halálával került a király kezére. A névadó falut a család már a XIII. század közepén bírta, a többivel a XIV. század folyamán növekedett meg az ősi birtok. Ezek közül Szentegyed eredetileg Csák fia Jánosé volt. Csák Máté tartományúri hatalmának leverése ut'án a király a család birtokait elkobozta és híveinek adományozta, így került ez a birtok Harsundorphi Wluing lovag birtokába, más közeli településekkel (Dány, Űri, Kerekudvar) együtt. A lovag magtalan halála után fiúsítás révén még a nővérére, Erzsébetre maradt, de ő eladogatta a birtokokat, 1396-ban Űrit Pomázi Ciko Jánosnak, Szentegyedet feltehetőleg még korábban a Zsámboki családnak. Családi osztály révén Zsámbokkal együtt került (Kókai) Kanthai János kezére, akinek fiáról a királyra háramlott. (A leszármazási táblát lásd az 5. számú mellékletben.) A család kihalása után zavaros idők következtek a falvakra, mert a király 1406-ban először a királyi kápolna ellátására rendelte a tőlük származó jövedelmet, 140975
