Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Nagy Varga Vera: Díszített famunkák a Tápi mentén a XVIII–XIX. században

ÉPÜLETSZERKEZETI ELEMEK A) ÁCSMUNKÁK Vidékünk népi építészete a legutóbbi időkig igen sok archaikus vonást őrzött meg. Ágasfás házak Tápiósülyben, Kókán, Tápióságon, Űriban, Tápióbicskén nagy számban maradtak fenn. A XVII. századból Egreskátáról van adatunk ágasfás lakóház építésére.

5 Nemcsak a Tápió vidékén, hanem több Pest környéki településen is hasonlóan nagy számban található ágasfás lakóház. Filep Antal Alsónémedi népi építészetét vizsgálva megállapította, hogy feltűnően nagy számban őrződött meg az ágasfás tetőszerkezet. Adatai szerint „a XIX. század elején többnyire hazánk alföldies vidékein nagyon jellemzőnek találták az utazók, megfigyelők. Az 1900-as évek elejére vagy a 30-as évekre jószerével utolsó példányaik is elenyésztek. Szűk hagyományőrző körzetekben néhol-néhol maradt néhány példánya, ezek közül sok lényegében szociális, gazdasági szint jelzőként fejlődésünk lelassultságát bizonyította."

6 4. Festett, datált keresztgerenda, részletfotó, Üri, Vorosilov u. 26. (Kocsis Gyula) A Tápió vidékén a fennmaradt ágasok többsége hántolt, bárdolt oszlop; ezeken a példányokon díszítés nem található. Egy ma már lebontott, vésett díszítésű ágasfás parasztház fényképét Imrényi Szabó Imre közölte Tápiósülyből

7 (1. számú kép). ,,A ház vertfalú, ágasfás, szelemengerendás, nádtetős: egytengelyes utcai homlokzattal. Szoba + pitar — konyha + kamra + kamra elrendezéssel, szabadkéménnyel, deszkalócás búboskemencével. Az ágasfán egyШ