Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről
32 Bél M., 1738. (1977) 28. 33 Schramm F. EA 13.650—88. 34 A Ceglédi Kossuth Múzeumban van egy Tápiószeléről való, 9 darabból varrt suba, amit azonban a gazdája Bugac majorból hozott magával. (Ltsz. 73.28.1.) 35 Az úribeli adatot lejegyezte és felhívta rá figyelmem Nagy Varga Vera. Köszönetet mondok érte. 36 Ltsz. 134.086. — Valószínű, hogy a Tápió menti ködmönök ugyanabból a szűcsközpontból — Jászberényből — származtak, mint a tőlük északabbra fekvő Túra község ködmönei. Vö. Fél E. 1937. 90. — Kresz M. is utal arra, hogy a palóc ködmön elterjedési területétől délre fekvő Galga-völgyben már a jászsági szűcsök ködmöneit viselik az asszonyok. (Kresz M. é. n.) Ez most kiegészíthető a gyűjtött adatok alapján a Tápió felső szakaszán fekvő községek sorával. 37 Az adatot Nagy Varga V.-nak köszönöm. — Hogy a ködmön milyen igen jelentős értékű ruhadarab volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az a szecsői Dósa András emlékezete megőrizte szokás, hogy abban az időben, mikor még a fekvő birtokon csak a férfiak osztoztak, a nőknek egy ködmön járt ki. Gönyey S. 1953. 16. 38 Galgóczy K., 1877. 187. 39 Kereszteltek anyakönyve 1871., 37., 72. 40 Ltsz. 64.71.1. 41 A lajbi viselete úgy látszik az 1850-es évektől terjedt mindjobban el, mert Reguly így ír róla: „Lajbit (a férfi) szinte övig érőt visel, és mindennaposabbá kezd válni." Reguly A., 1857. 117. 42 Mészáros I., 1941. 74. munkájában több régi népszokásról is megemlékezik (pl. aratási ünnep, halotti tor, kézfogó, házfajták stb.). Kár, hogy egyikről sem ír részletesen. 43 Gönyey S. 1953. EA 5425. 31—33. 44 Az „olajos kendő" megjelölést több helyen találtam, így pl. Reguly 1857. 117-en: a Fülek környéki viselet leírásánál „Szíj j ára 2—3 piros kiáltó színű tarka kendőt kötött, úgy nevezett százszorszép kendőnek nevezi az olajban festett kendőt." — Aztán 1906-ban Gönczy M. 1906. jegyzi fel, hogy Gödöllőn a „menyecskés kikötésnél" „ ... a kikötő piros bőr(olajos) kendővel történik". Az idősebbek áll alá „fekete bőr kendőt kötöttek. — Ezt a fajta textíliakikészítést nem ismerem. 45 Vö. Fél E. 1936: Túra — U. Kerékgyártó A. 1936 l/a. Boldog — Gönyey S. 1939.: Galgamácsán a hímzésmintát Bagón üttetik. — Reguly A. 1857. Persén a patyolat kendő kivarrva. 46 Ltsz. 37 398. és 37 399. 47 Vö. U. Kerékgyártó A. 1936. VI. tábla 7. ábr. — Ennél azonban meg kell jegyeznem, hogy szinte azonos, vagy hasonló külső megjelenésű kemény főkötőváz más hajtogatással, kivágással is készíthető. — Az „arany-ezüst" gyári fémcsipke alkalmazását a Palócföldtől a Jászságig majd mindenütt megtaláljuk. — Legelső fejkötőn való alkalmazásáról — úgy vélem — Reguly írt az Ipoly mentéről. Reguly A. 1857. 56., 65., 115. — majd Hunfalvy J. 1867. 91. 48 Ltsz. 3944. 49 Ltsz. 4181. 50 Vö. U. Kerékgyártó A. 1937. 52—53. Űgy tűnik, hogy a most ismertetett menyecskefőkötők inkább a Tápió mentétől északabbra fekvő területek főkötőivel vethetők össze, mint a jászsági „pánttal". 51 U. Kerékgyártó A. 1936/a. 52 Fehér hímzett vállkendőviselet ismert Boldogról, Túráról, Hatvanból, Zobor vidékéről stb., de már Reguly megemlít nyakra való kendőt 2—2 1/2 rőföst patyolatbúi, ünnepen fehér fodrosat. Reguly, 1857. 115. 53 Ltsz. 58.102.1. — gyűjtője Hofer T. 1958. feljegyzése szerint kb. 1890 táján varrták s Szentmártonkátán 1914-ig viselték. — A főkötő ltsz. 50.06.24.; erősen masamódmunkának tűnik. — Csak feltűnt, hogy a Vas. Űjs. 1957. 49. viseletleírása ismertet egy bársonnyal szegett, fekete vagy sötétkék posztóujjast. Hogy ez a ruhadarab egyezik-e az úribelivel, nem tudjuk. — Reguly is feljegyez hasonlót az Ipoly mentéről. Reguly A. 1857. 116. 54 Hogy ez a kötényfajta a magyarságnál régen használatban volt, igazolja Reguly A. 1857. 114. feljegyzése a Fülek környéki nógrádi nép viseletleírásával, ahol a ruha (vortuch) „a szoknyát egészen hosszába és széliébe betakarja, ugyan három szélben várva". — Ugyanott käczälä a lányok kék széles köténye. 55 Havas G., 1961. EA 12 876. 595
