Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

U. Kerékgyártó Adrien: Népviseleti emlékek a Tápió mentéről

volt, a belevaló meg sokszor perecből való. Először a finom vásznat szőtték meg, aztán a négynyüstös zsákfélének valót. Egy rend vászonhoz, azaz 10 rőfhöz 20 pászma fonal kellett. — Kókán is szőttek padruhát, azaz rongyszőnyeget.

24 Gönyey Sándor az 1953. évben Tápiószecsőn készített gyűjtésében

25 csak mellesleg ír a régi kendermorzsolóról és a fonóházról. A morzsoláshoz nagy ponyvát terítettek a földre és székekre fektetett létrát készítettek oda, támaszkodásra. Sok leány jött össze egy-egy morzsolóba, ahol legények is megjelentek. A virágos kender morzsolásával a lányok ha elkészültek, új kosárba odakészített dinnyét, szilvát fogyasztottak. Mikor a magvas kendert morzsolták, szőlő került az új kosárba. A fiatalság Kisasszony napján keresett fonóházat, s ekkor egyeztek meg a fizetésben is. Itt is szokásban volt az elejtett orsónak csókkal való kiváltása. Ha a leány nem váltotta ki, a legény elvitte a fonalat és fákra, kerítésre felmotollálta. Az 1925-ben beküldött közigazgatási lapokon — Tápiógyörgye és Pánd kivételével — takácsiparost már nem tüntetnek fel, de Tápiószecsőn, Tápióságon és Tápiógyörgyén a háziipar rovatban a háziszövés még első helyen szerepelt. A kendervászonnak 50—55 cm szélesre szőtt finom és kevésbé finom faj13. kép. Gömöri Mariska 3 éves korában obonyban. Tápiósüly. (Felv. 1915, repr.) 558