Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

T. Bereczki Ibolya: Adatok a népi táplálkozáshoz a Tápió mente néhány településén

vigassággal együtt járó ünnep, melynek ünnep voltát az ekkor elfogyasztott ételek és italok fajtája, elkészítési módja, mennyisége, az egyes fogások sorrendje egyaránt hangsúlyozza. Közös étkezéssel jártak együtt a Tápió mentén is a lakodalom előkészületei. Ilyen alkalom volt a házasságkötést olykor egykét hónappal, néhány héttel megelőző csigacsinálás. Vasárnap délután gyűltek össze a rokon asszonyok, barátnők. Tápiósápon két-három héttel a lakodalom előtt csinálják a csigatésztát. „Szoktak öt kilóig vinni, lisztet, húsz-harmincötven tojást, százat, attól függ, hogy milyen közeli a rokon. Délután gyűltek össze harminc-negyvenen. Mink csigacsináláskor már vágtunk disznót szombaton, hurka meg pörkölt volt. Mindenféle ital van, ugyanúgy, mint a lagziban, csak kisebb. Gyünnek férfiak is a csigacsinálóba, vendégnek. Két nappal előbb már sütnek süteményt, azzal kínálják meg őket." A Tápió mente más falvaiban ritka az ilyen méretű vendégeskedés, a legtöbb helyen csak a közeli aszszonyrokonok gyűltek össze. A lakodalmi események kezdete az esküvő előtti vasárnapon a sátor felállítása. Ez a férfiak feladata, az asszonyok közben főznek. Tápiósápon ha csiga helyett csíktésztát szánnak a lakodalmi levesbe, annak a tésztáját is ezen a napon gyúrják. Ebédre gulyásleves vagy húsleves és pörkölt készül. A lakodalom előtt három nappal — szombati esküvőknél szerdán — kezdődik meg a tésztasütés. Sok helyen ilyenkor már jelen van a fogadott hivatásos főzőaszszony (munkájáért fizetség járt), akinek legalább négy-öt asszony van a segítségére. Szerdán sütik a zsíros tésztákat, a krémesek lapjait, csütörtökön piskótát, üres kalácsot. A segítő asszonyok sütéshez szükséges kávét, cukrot, citromot is visznek magukkal. Péntek a disznóölés, baromfi vágás napja mindenütt. Tápiósápon ezen a napon a rokon asszonyok hordják össze a tyúkokat, csirkét, családonként legalább kettőt, közeli rokonok többet. A lakodalmas háznál megpucolják a baromfit, a másnapi főzéshez előkészítik a húsokat. A férfiak disznóhúst vagdalnak, hurkát, kolbászt töltenek. A segítségeket ebéden látják vendégül a háziak, a baromfi aprólékából főzött húslevest, rizsás pörköltet, kelt kalácsot tálalnak. A lakodalmak kedvelt időszaka az ősz, mert ekkorra kiforrott az újbor, megnőttek a tavaszi csirkék, meghízott a disznó. A ma általános szombati lakodalmak előtt esküdtek hétfőn is, csütörtökön is az 1920—30-as évekig. Űribán búcsú hétfőjén gyakran több menyasszony állt egyszerre az oltár elé. Általában mind a két háznál főztek, a vőlegény es ház vendégeit közvetlenül az esküvő után, a menyasszony rokonságát a vőlegény es háznál a menyasszonytánc idején látták vendégül. A hagyományos étrend a következő volt: Tápiósápon, Úriban reggelire tejeskávé, sütemény, kalács,

30 a zenészeknek és a rokonoknak egy kis marha- vagy birkagulyást főztek. Tápiósülyben délre tálalták a gulyásost. A lakodalom főétkezésén, a vacsorán a legrégebbi étel a töltött káposzta és a tejbekása volt. Ezek a tyúk- vagy marhahúslevest követték (Űri, Tápiógyörgye). Szántai Istvánné, egy tízholdas tápiósápi gazda hatodik gyermeke így emlékezett vissza a saját lakodalmára, melyet 1933-ban tartottak: „A lakodalomra húsleves volt, pörkölt, nokedli, kirántott hús, sült kacsa, sült liba. Húsleves baromfiból volt, meg vettünk marhahúst. A gazdaszszony, aki a főzést irányította, a rokonságból került ki, az én ángyom volt. Csíktésztát főztek a levesbe. Paradicsomszósz volt utána, mán most nem szokták, mert hogy bepiszkolódtak a tányérok, inkább savanyúságot adnak. Húsz éve még főztek." A Tápió mente többi vizsgált településén a töltött káposztát szorította ki 539