Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

96. kép. Nyári konyha pincével. Tápióság. (F.: I. Sándor I., CF 18 354) 97. kép. Nyári konyha részlete. Balra a kemence szájának ajtaja. Tápióság. (F.: I. Sándor L, CF 18 351) 98. kép. Kisház a kúttal. Tápiógyörgye. (F.: Ikvai N., CF 20 027) 99. kép. Nyári konyha. Tápiószentmárton. (F.: Ikvai N., CF 17 998) tüzelésű kályhát vagy sporheltet állítanak be télire a gáz mellé. A gázon főznek, a sporhelttel pedig melegítenek este, lefekvés előtt (Tápióság, Tápiósáp). Vannak, akik csak nappal tartózkodnak ott, hogy a lakást megkíméljék, de estére bemennek a házba aludni. „Nappal elrendezzük a szobát, és kijövünk a nyári konyhába. Ott étkezünk, főzünk. Estefelé befutunk az olaj kályhával a szobába, úgy 4 óra felé, hogy meleg legyen. Aztán, mikor már elvégezünk a jószágokkal, bemegyünk és nézzük a TV-t, ameddig el nem alszunk" (Mende). Ha a család nem volt nagy vagy a szülők egyedül maradtak, és két szobájuk volt (kisház és nagyház); nem építettek nyári konyhát. „Mi nem is akartunk nyári konyhát, mert így is elég takarítás van ilyen nagy lakásban. Elég volt ez nekünk" (Mende). A fentiekből kitűnik, hogy a nyári konyhákat gyakran átmeneti lakásként hozták létre, míg a régi lakóházat felújították. Sokszor a ház belső modernizálása — kemencék elbontása, kamin, berakott sparhelt megszüntetése, új kályhák, gyári sparheltek beállítása — miatt építették. Vagyis egyik következménye volt a másiknak. De megállapítható, hogy minden esetben az eredeti egy- vagy kétszobás ház megnagyobbításának módja lett. 518