Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

mondták. Egy adat van a szurgyik terminusra is (Tápiósáp). Szlovákul tudó adatközlőink kuckónak ejtették (Mende, Tápiósáp). A kuckó szélessége — mint fentebb utaltam is rá —, az 1930-as évek előtt általánosan 50 cm volt. Mélysége 150—160 cm-re tehető a kemence átmérőjétől és a kemenceszájtól való távolságtól függően. Az abban az időben épített búbos kemencék és a korai szögletes kemencék kuckóit egyaránt ilyen szélesre építették. A kuckót egy-két évtizeddel hosszabb ideig hagyták szélesre, mint a padkákat. Szép számmal találtunk olyan 1930—1950 között készült kemencéket, melyeknek a padkája már 30—35 cm-re keskenyedett, tehát már csak ülésre használták, míg a kuckó megmaradt 45—50 cm szélesnek, tehát tovább tartotta eredeti funkcióját (Tápióság, Mende, Kóka, Farmos, Tápiószecső, Pánd

r 59. kép. Patkó alakú, vályogból rakott udvari katlan. Felsőegreskáta. (F.: I. Sándor I, CF 20 109) 60. kép. Kerek sárkatlan. Pánd. (F.: I. Sándor I., CF 18 361) 61. kép. Szög-' letes sárkatlan az udvarban. Tápiósáp. (F.: Ikvai N., CF 20 184) 62. kép. Kamin. A kemence alja téglával kirakva. Felsőegreskáta. (F.: Ikvai N., CF 20 103) 494 #