Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén

??'c«m <J ? Í

a ^f"

1

"

113311 becses számára. Tápiószentmárton. (F.: Ikvai N.. CF 17 969) 50. kep. Kamu belseje. Tévő vaslemezből, támasztóvassal. Vasláb fazékkal Balra fustölőrudak. (F.: I. Sándor I., CF 18 328) Az új kemencét háromszor-négyszer kell lemeszelni, amíg szép fehérre befogja a mész (Tápióság, Űri). Azután minden évben meszelik nagytakarításkor, mikor a földet (a ház padlóját) is bemázolják. Az 1920-as, 30-as évektől kezdődően a kemencéket sok helyen nem fehérre, hanem vajszínűre festik, és sablonnal (amit a piacokon árultak még az 1960-as evek közepén is), vagy hengerrel ugyanolyan mintát tesznek rá, mint amilyen a szoba fala (67—71., 74., 80., 82—83., 87. kép). A kemence és szoba festésének volt egy kezdetlegesebb eljárási módja is, melyet a Tapió vidékén, de a ceglédi tanyákon is az 1960-as években még alkalmaztak.« A fehérre, vagy vajszínűre festett kemencét festékbe mártott kis seprűvel oefrocskölték, léniával meghúzgálták a vonalakat, rongyból, va^y kukoncasustyáhól kis gombóc formájú csomót csináltak, s azt más színű festékbe mártogatva sormintákat pötyögettek vele a kemencére. „Igencsak olyasmire igyekeztünk csinálni a kemencét, mint a szoba fala, hogyhát ha valami kis eltérés volt is, sok ne legyen" (Alsóegreskáta). Kézzel és sablonnal festett a tápiogyorgyei falumúzeum kemencéje is (75. kép). Ha már nem használják a kemencét, mintás csomagolópapírt, vagy fal védőt szegeinek rá díszül, vagy azért, hogy megvédjék a mellette álló, főzésre, fűtésre használt tűzhely piszkától (Űri, Tápiószele). Lásd a 67., 71 82 85 képet. A kemence javítása Használat közben kikopott, kitört a kemence belseje, vagy a szájából leszakadt egy-egy darab, ezért időközönként javítani kellett. Minden évben legalább egyszer. ö Olyankor rongálódott legtöbbet a kemence, ha szénvonóval, vagy piszkafá487