Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
I. Sándor Ildikó: A lakóház tüzelőberendezéseinek változása száz év alatt a Tápió vidékén
padalját, mert ha fűtöttek, kényelmesen beállhattak (Tápiószentmárton), „oszt nem kellett gebeszkedni, innen könnyen gyugott szalmát a kemencébe" (Felsőegreskáta). Az összegyűlt és kihűlt hamut vagy kihordták a trágyára, „mert nagyon szerette a föld a hamut" (Felsőegreskáta), vagy pedig hamulúgot csináltak belőle (Űri). 19 A hamut fahordóba tették, leforrázták. Mikor higgadt, egy-két nap múlva, azzal mostak (Tápiószentmárton). „Annak vót jó ereje! Nagyfazékba újramelegítettük, leszűrtük egy ruhán, hogy a pernye és az égett famaradékok ne menjenek át rajta. Ezzel aztán már szépen lehetett mosni, főleg a szalmaruhát, az ágyravalót. Azér néha jó' kimarta a kezünket!" (Üri). A füstös díszítése. Füsíösnek eredetileg a szabad kéményt nevezték, pl. ezt mondták: „ha felnéztünk a füstösbe, az eget láttuk" (Tápiógyörgye). A fenti elnevezést megkapta az egész kémény alatti terület. (Mint már írtuk, füsíösnek, füstösajjának is hívták a konyha e részét.) Ugyancsak füstös a neve a tűzpad melletti falnak, ahová a kemence szája nyílik. 20 E fal díszítéséről szólunk most. A kemence, a tűzpadon levő katlan és tűzhely rendszeres használata bekormozta a falat. Ezért igen gyakran rendbe hozták. „Fijatalabb korunkba minden héten, amikor a konyha főggyit föZmézoZtuk, akkor a füstöst is éppen úgy bemázoltuk. Azt is mondtuk, bemázoltuk a kemence száját" (Felsőegreskáta). „A tüzpadot is meg szokták minden héten tapasztanyi, a füstöst meg bemázónyi szokták" (Űri). „Minden hét végén kellett. Pénteken vagy szombaton, hogy vasárnapra szép tiszta legyen (Mende). Minden községnek megvolt a helye, ahonnan a mázoláshoz szükséges agyagot ásták. Egyszerre egy-egy szekérrel is hoztak haza, hogy legyen otthon tartalékba (21. kép). Előfordult, hogy kifogyott a tartalék. Ilyenkor gyorsan egy lavórral futottak, hogy legyen a hétvégi takarításhoz (Űri). Az agyagos földet a következőképpen készítették el: „Az agyagot vízbe tettük, megáztattuk, lóganéjt kevertünk bele, mer akkor ojan vót, mintha frisI. ábra. A -füstös díszítése Tápiószecsőn. (Lesti Gergelyné, 80 éves, rajza után) 462
