Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Novák László: A Tápió vidékének hagyományos építkezése

tettek, amelyet faoszlopok tartottak. Az oszlopait, kerítését, ajtóját gyakran mívesen díszítették (34—37. kép). A tehetősebb gazdák téglaoszlopokat építettek, s a ház külső megjelenése tükrözte a kor divatját, a különböző építészeti stílusok, így a szecesszió hatását is (38—40. kép). A szarufás, vastag sárfalú épületek kizárólag kamu tüzelőberendezéssel rendeLkeztek. A szobába padka nélküli kemencéket készítettek, gyakran mellé állították a korszerűbb tüzlelőalkalmatosságot, a sport, vagy spórheltet. A kemencéket felváltották a kályhák, cserépkályhák, amelyek füstjét a falba épített kémény kürtőjébe vezették. Az utóbbi évtizedek építkezési kultúrája alapvetően különbözik a korábbitól. Megváltozott a lakóház alapja, más a szobák elrendeződése. Míg a korábbi épületekből hiányzott a korszerű szociális helyiség, általánossá, nélkülözhetetlenné vált a fürdőszoba. A tégla, salakbeton-blokk használata általános ma, s mindinkább teret hódít a több szintes családiház-építkezés is. ÖSSZEGEZÉS A'Tápió.ság vidékének helységeiben napjainkban is megtalálhatóak a hagyományos építkezés legrégibb emlékei, az ágas-szelemenes lakóházak. A szegényebb társadalmi réteg lakóházai ezek az építmények. A rangosabb, tehetősebb építkezés a vagyonosabb réteg körében mutatkozott, amely időben a XIX. század második felére tehető, s összefüggésbe hozható a jobbágy felszabadulással. A századforduló „divatjának" megfelelően, a historizmus, szecesszió hatása is nyomon kísérhető a népi építkezésben. A vastagabb, magas falú, szarufás tetőszerkezetű, még ha nádtetejű házak is, a népi építészet számottevő fejlődését jelzik. A lakóház alaprajzi osztottságában változás nem következett be. A szobakonyha, rendszerint másik szoba osztatú lakóházhoz csatlakozott a kamra, istálló. A ház elé azonban oszlopos tornácot, folyosót építettek, ahonnan a konyhába lehetett bejutni, s onnan a szobába. Fürdőszobát (a közmű hiánya miatt) nem alakítottak ki. A hagyományos építészet harmadik korszaka századunk derekán köszöntött be a Tápióság falvaiban is. Ez az építkezés eltér a korábbitól: az anyagfelhasználás (tégla, cserép, pala), alaprajzi elrendezés (e szobák mellé konyhát, fürdőszobát is kialakítottak) tekintetében egyaránt. Az egész építmény-, portaelrendeződés gazdasági rendeltetése is megváltozott. A mezőgazdasági üzemszervezetben beállott változások szükségtelenné tették a jelentős gazdasági épületeket. A porta lakásfunkció jellege került előtérbe, s ez döntően hatott a lakóház térbeli kialakítására is, a korszerűbb szociális lehetőségekhez való alkalmazkodásra. 447