Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Novák László: A Tápió vidékének hagyományos építkezése

tervszerűen épített korszerűbb épületek jelentettek követendő példát. Szinte kivétel nélkül e mérce alapján ítéli meg a tápiósági helységeket. „Utszái szabálytalanok, csak néhol kellő szélesek; másutt szűkek és görbék... A közlakosság építkezési módja vertfal, nád és szalmatető, a csinosságra nincs kitűnő gond", írja Tápiószentmártonról.

15 Hasonlónak látta Tápióbicskét is: „Berendezettsége nem szabályos. Utszái, kivéve az egy főutszát, rendetlenek és keskenyek, sőt néhol kerítetlen házak közt csavargók: de egyszerűbb, többnyire vertfalú és nád s zsúptetős házai közt, számos úrilak mutatóssá teszi különösen a templomdomb környékét és a Budapest felé vezető közlekedési út szép majorokkal díszlő sorát. Ezek közt néhány zsindelyes és cserepes is fordul elő; e mellett szépítő bizottság állván fen, a rend és csinosság most már apránként előhalad..."

16 Farmoson sem látott Galgóczy különös változásokat, mint írja: „A szokott építkezés: vertfal, nádtetőre. Cserepes házak nincsenek .. ."

17 A korszerűbb építkezés azokban a falvakban hódított mind nagyobb teret, amelyekben több úri egykori földesúri család élt, mint Bicskén. Különösebb előremenetelt tapasztalt Galgóczy többek között Szentmártonkátán, Kókán, Nagykátán is, ahol már — Bicskéhez hasonlóan — „szépítő bizottság" gondolt a település fejlődésére. Kóka is kellemes benyomást tett a tudós férfiúra: „A község néhány utszát, nevezetesen a tabán és czigány-városiakat kivéve szabályos; utszái szélesek, a házak elei fákkal kiültetett, az új házak egyenes vonalban építtetnek; általában a nép házai közt is vannak vagyonosságra mutató csinosak, ámbár csak náddal és szalmával fedtek s cserepes házak nincsenek . . ,"

18 Szent19. kép. Kamii részlete katlannal és a kemence szájával. Tápióság. 430