Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

verembe 20—30 q gabona fért. A szájánál kb. 70 cm széles volt, lejjebb szélesebb. Mikor tele lett, a tetejét lerakták ölfával, s a fát letapasztották, hogy a levegő ne járja. Domborúra csinálták a fedést, 50—60 cm magasra. A verem akkor is le volt fedve, ha üresen állt, nehogy valami állat beléessen. A századforduló után elkezdtek hombárokat csinálni, és a vermek használaton kívül kerültek. Veremben ma már csak a krumplit tartják. A krumpliverem vagy krumplisgödör rendszerint ki van tapasztva és meszelve, így nem fagy meg benne a krumpli. Sokszor csak kukoricaszár-kévéket tesznek rá, máskor pinceházszerű építmény készül, szelemenes tetővel, náddal fedve, fehérre meszelt oldallal. A ház mögött, lábakon állt a fedeles szénatartó, a szénás vagy magazin. Ilyent látunk a 63. képen. A fát egyszerű fészerben tartották. A csöves kukorica számára górét építettek (63. kép). Sok helyen külön készítettek pévást, pévásfészert. Az udvaron alkalmilag épített, de gyakran továbbra is meghagyott tábori kemencéről vagy lakodalmas kemencéről már volt szó. A hagyományos parasztházban a különböző rendeltetésű épületeknek általában megvolt a rendjük és a rangjuk. Ezt legtöbbször a méretük is jelezte, s ha a lakóház vonalába épültek, azt le is lehetett róluk olvasni (64. kép). Az újonnan épült falusi házak gazdasági udvara jól tükrözi a kor átmeneti jellegét (65. kép), falvaink bizonytalanságát a gazdasági tevékenység esetlegességét. 65. kép: Teljesen esetleges elrendezésű, mai gazdasági udvar (Szantmártonkátán), (Halász Péter felvétele) 414