Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

nak, ezt rendszerint sokáig megtartották, mert emlék volt: a ház valamelyik asszonya ezzel ment férjhez. Az 1950-es évektől azonban többnyire ez is a kamrába szorult. Az utca felőli fal másik oldalán is ágy volt, a két ágy között pedig a Zóca, fölötte а ferdére állított tornyos-tyűkör vagy a katolikusoknál szentkép. Ugyancsak szentképek függtek az ágyak felett is. Az utca felőli ablakok alatt egyszerűbb pad vagy díszesebben faragott kanapé állt, előtte pedig az asztal kapott helyet, székekkel körülvéve. Tápiógyörgyéről ismerjük az erős polgári hatást mutató kiskanapét vagy ücsűt, ami a kanapé kicsinyített másaként, erősen díszítve, gyermekek leültetésére,

64 de inkább szobadíszként szolgált. Ez volt a hagyományos szobaberendezés elterjedtebb, párhuzamos változata. Ezen kívül ismeretes volt még a sarkos elrendezés. Ilyenkor a kemence mellett állott a két ágy a fal mellett. Az utca felőli ablakok alatt volt a tulipános láda helye, s az udvar felőli első sarokban a sarokpad (kanapé) asztallal. A kanapé sarkán lapos tetejű, szalmából font kosárban tartották a megszegett kenyeret. Az udvar felőli fal mellett állott a sublót, esetleg a fogas. Ha használták a nagyházat, akkor a kemence környéke a fiatalabb nemzedék alvóhelye volt. A kuckóban aludt a család bölcsőből kinőtt gyermeke. A századfordulón a padkán aludtak a serdülő lányok, a gyermektelen fiatalasszonyok pedig az urukkal az ágyban. A nős férfiak gyakran aludtak a tornácon vagy a szabadban szalmán, télen pedig az istállóban. A kisház berendezése úgyszólván mindenben megegyezett a nagyházéval, de egyszerűbb, a mindennapi használatra való bútorok voltak benne. Az ajtó mögött hátul volt egy ágy, ami ha arra került a sor, mindenkor a szülő asszony 48. kép: Kedvezőbb arányú, korszerű lakóház, Tápiószecső, 1984. (Halász Péter felvétele) 399