Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Halász Péter: A Tápió menti falvak telekhasználata és építkezésének változásai

A vert falú ház építésénél a munka a ház sarkainak kijelölésével kezdődött, azután következett a falazásra való föld összegyűjtése. Ezt nevezték tologatásnak, „mert a vert falnak a foldj it oda kellett tolni, feltologálni, olyan kúp alakba".

20 Mikor a földet összetolták, egy ideig állni hagyták, hogy szikkadjon. Ezalatt karókat ástak le a készülő fal két oldalára kb. méterenként, ezeket felül összekötötték csatlókkal olyan magasan, hogy egy ember elférjen alatta. A karókhoz belülről gerendákat, deszkákat erősítettek úgy, hogy a fal hozzávetőle-gesen 90—110 cm vastag legyen. A deszkázat elkészítése egy átlagos nagyságú háznál két napig tartott. Ezekből a gerendákból és deszkákból lett azután a tető és a padlás. Régebben csak meglocsolták a majdani fal helyét és jó erősen lebunkózták a helyét. Ahol azonban lazább, homokosabb volt a talaj, ott leástak 2 sukknyira (kb. 1 ásónyom) és hozott agyagos földdel vagy pedig földbe döngölt 5—6 cm-es kaviccsal kezdetleges alapot készítettek. Ezután kezdődött a fal verése. Alulra mindig az összetologált színiből tettek, hogy ne legyen túl nedves, mert akkor könnyen megsüpped. A földet bunkókkal, csomoszlókkal és rudakkal verték, oldalt egy-egy rúddal, a közepén pedig a csomoszlóval. „Nótára verték a falat, mindenki tudta a dolgát, nem kellett beosztani ki mit végez."

21 A ház sarkai21. kép: Istállóablak, Tápiósáp, 1984. (Halász Péter felvétele) 372