Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Dinnyés István: A táj- és a természet hasznosítása a régészeti leletek alapján

8. tábla. Földbe ásott, szarmata kunyhó és hosszmetszete (Farmos—Kása dűlő). A farmosi, kelta lándzsahegyek — 22. tábla 1—2. — között mind a nyersanyag, mind a kidolgozás nagy különbséget mutat a gerincéles hegy javára. Az egyszerű, gyengébb anyagú hegy (22. tábla 1.) a helyi, „falusi" kovács munkája, míg a szép alakú, sokkal jobb anyagból kovácsolt hegy (22. tábla 2.) fegyverkészítésre szakosodott műhely készítménye lehet. A tápiószelei, kelta kardot

110 ma is rugalmas acélból készítette az egykori fegyverkovács. Müller Róbert a Cegléd—Madarászhalmi, Árpád-kori temető vastárgyait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a gyengébb minőségű vasból készített tárgyak — köztük sarlók, csoroszlya — helyi kovácsmester munkái lehetnék, míg a jobb nyersanyagból kovácsolt tárgyak kereskedelmi úton, tehát jobb felszerelésű, talán specializálódott műhelyből kerültek oda.

111 Egyszerű lehetett a műhelyek berendezése, felszerelése is. Nem hiányozhatott a tűzhely a fújtatókkal, az üllő, 33