Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

G. Móró Csilla: Tápiógyörgye birtokviszonyai

Munkánk céljául egy adott község birtokviszonyainak feltárását jelöltük meg arra alapozva, hogy „a birtokviszonyok vizsgálatával a paraszti társadalom rétegződésének egyik legfontosabb elemét vizsgáltuk meg, ezért úgy véljük, hogy a paraszttársadalom struktúrájának vizsgálatát a kapitalizmus korában is a birtokviszonyok, birtokmegoszlás vizsgálatával kell kezdeni".

7 Orosz István Leninnek Az agrárkérdésről írt művében kifejtett megállapításával támasztja alá fenti következtetését: „a föld a mezőgazdaságban kétségtelenül a fő termelési eszköz, ezért a föld nagysága alapján a leghelyesebben ítélhetjük meg a gazdaság méreteit, következésképpen annak típusát is."

8 A téma feldolgozásához alapvető forrásként az 1899-ben készült birtokrészleti jegyzőkönyvet, s a fentebb említett kataszteri iratokat használtuk fel. Adatokat merítettem az 1900. és 1910. évi népszámlálás, az 1909. évi V. törvénycikk alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás anyagából és más egyéb forrásokból is. Tanulmányunkban a vonatkozó módszertani irodalom tapasztalatait csak részben tudtuk hasznosítani, mert a birtokviszonyok változásának bemutatásához legalább 2 időmetszet szükséges. Tápiógyörgye esetében 2 időmetszet, forrás hiányában nem állt rendelkezésünkre.

9 A jegyzőkönyv feldolgozása során nehézséget okozott az, hogy többször a szántóföld és rét, szántóföld és legelő együttes kifejezést alkalmazták a földmérők. Ez a kettős megjelölés a parcella besorolását kérdésessé tette. Minthogy a kifejezés első tagja mindig a szántóföld volt, ezért az ilyen parcellákat a szántó művelési ágnál tüntettük fel. Ez pedig azt a hibát eredményezte, hogy az általunk összesített táblázatokban a szántóföld kiterjedése nagyobb, mint a valóságban volt. A fent említett források segítségével felvázolhatjuk Tápiógyörgye birtokviszonyainak főbb vonásait, a XIX. század végén és a XX. század legelején. Áttekintjük a termelési viszonyok legfontosabb alkotóelemének, a termelőerőknek alakulását és változását. Képet kaphatunk a község határáról, művelési ág szerinti megoszlásáról, majd a birtokmegoszlás és az egyes kategóriák jövedelmét, a birtokok szétdaraboltságának mértékét vázoljuk fel. Tápiógyörgye lakosságának változásáról és területének nagyságáról az alábbi adatok tájékoztatnak:

10 1892. 1900. 1910. 4 267 5 236 5 670 12 100 12 100 12 100 1880. lakos terület kat. hold 3 982 12 100 Láthatjuk, hogy változatlan nagyságú területnek 1688-cal több lakos részére kellett a megélhetést biztosítani. Mindez hogyan valósult meg, azt a népesség foglalkozás szerinti megoszlásánál és a birtokviszonyok elemzésénél láthatjuk majd. A lakosság általános jellemző jegyeit következő táblázatunk szemlélteti:

11 A lakosság számában a századfordulót követően kisebb mérvű a növekedés, mint az előző évtizedben. Adataink arányai alapján Tápiógyörgye magyar ajkú, döntően római katolikus vallású helységnek mondható. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásának vizsgálatában csak két időmetszetet tudtunk összehasonlítani, mert „a népesség s azon belül az agrárnépesség" múlt századbeli foglalkozási rétegződéséről, tehát az egész országra 338