Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
közben me legeljen, mert olyankor lelassul, kibódul a sorból és kárt csinál a veteményben. Ez a háló, kosár drótból készül és két madzaggal kötik a fül mögé (69. kép). A marhákat mindig vezetni kellett, nem ment el magától. A munka közben a kapára ragadt gazt kapatisztítóval szedték le, mit az ekéről örökölt ez a kapa. Ösztöke volt ennek a lapos, köpűs, rövid nyelű szerszámnak a neve. 1 ' 0 Növényápoló munkák sorába tartozik a kukorica fiókolása, amikor a hónaljhajtásokat letörik, vagy sarlóval levagdossák és takarmánynak, magasra rakott nagy hamvasokban hazahordják. Ha nagy volt a kukoricatábla és sok benne az ilyen munka, akkor szekérrel mennek ki és hordják haza a szárakat, de nem végezte be a teljes területet, hanem oly módon, hogy a hazavitt takarmányt szakaszonként feletethessék. A leírtakon túl számtalan apró munka van még a paraszti gazdaságokban, amelyet egy-egy növénykultúra önálló bemutatása keretein belül lehet és célszerű teljes részleteiben rögzíteni. 8. A TERMÉNY BETAKARÍTÁSA A) AZ ARATÁS A gabonaérés heteken át beszédtéma a faluban. A kenyérről, az életről volt szó, csak jól és legjobbkor kellett elvégezni. Először a rozs került aratásra, azután a búza, majd az árpa és végül a zab. Az őszi árpák elterjedésekor az árpa érett meg legelőször, de ez már e században volt. A határ járó emberek a mező szűküléséből, a lefelé hajló kalászfej ékről, a mag keményedéséből pontosan meg tudták állapítani a kezdés idejét. A homokokban, magasabb, szárazabb partokon előbb ért a gabona, mint lejebb és nedvesebb talajokon. Tudták milyen időjárás mellett hány nap még a kezdés. Előkészítették, megélesítettek a szerszámokat, előszedték, megjavították az aratóruhákat — készültek a nagy munkára. A nyomásrendszerben nagyjából együtt kezdtek 1—1 táblában aratni. A sarlóval való aratásra vonatkozóan több adatközlőtől is sikerült adatokat gyűjtenünk, amit aztán összevetettünk a publikációs anyaggal, főleg a többször idézett urbáriális vallomásokkal. 171 Pontosan tudjuk, hogy itt, e tájon a XVIII. század végén még általános volt az ősziek (búza, rozs, kétszeres) sarlós aratása, kévébe kötése, keresztekbe rakása a földön. A tavaszi gabo*nát ugyanekkor (árpa, zab) kaszálták, petrencéhe gyűjtötték (nem kötötték kévébe). 172 Becses adat a Tápiógyörgyén előkerült Árpád-kori, jobbkezes, széles pengéjű aratósarló, valamint ugyaninnen egy középkori sarlótöredék. Ezek a dokumentumok a honfoglalást követő megtelepedés földművelő, gabonatermesztő életmódjának emlékei, a már idézett ekeleletek'kel együtt. Ezt követően höszszú évszázadokig nincs újabb 'bizonyítékunk, eszközleletühk, írásos emlékünk. 173 Az egykori munkafolyamatok és -eszközök rekonstruálásához nagyon plasztikus leírások vannak segítségünkre az említett vallomásokban. A földesuraság számára végzett munkát rögzítenek ugyan, de több helyen történik 240
