Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)
Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században
Ez óriási munkát jelentett, különösen akkor, amikor a kukorica a vetésterület felét is elérte. Ezt a munkát a család minden tagja (gyerektől a mozogrii képes öregig) végezte. Nagyon kemény, embersorvaszitó munka volt a reggeltől estig való kapálás 1 heteken át. Korábban a szőlőkben és a veteményes kertekben volt csak kapálás. A kapások munkáját a kisebb gazdaságok a családtagokra alapozva végezték. Napszámra nem tellett a jövedelemből. Legfeljebb a még szegényebbeknek teljesített fuvarért, vagy más segítségért számíthattak 1—2 napos viszszasejgítésre. A nagygazdáknál a századfordulótól dívott a részesművelés, a földnélküliek így jutottak munkához, keresethez. Galgóczy már mi<nt rendszeres gyakorlatot írja Te 1877-ben, jelezve a feltételeket és a juttatásokat is e munkánál. Kukorica, burgonya, dinnye művelése folyt felesben. A vállalkozó a kapott terület 1000 négyszögöle után még köteles volt a tulajdonosnak a művelésen túl 4 kaszás és 4 gyűjtőnapot is szolgálni. Tápiószentmártonban pl. bicskei, sági, nagykátai, alberti és irsai feles vállalkozók is dolgoztak. 165 59. kép. Zsáktartó (ládatartó) állvány (Tápióság, 18 0э2.) A kapások gyorsan gyoimosodtak, ha nem végezték el idejében a munkát. Egyaraszos gazban kapálni már késői munka volt. A harc a tiszta földért az alábbi lényegesebb gyomok ellen folyt : folyófű vagy folyócska, víziparaj, fosópftraj vagy fosóka, kövérke, muhar, porcsin, sÇedrwida, tyúkhúr, mácsohya vagy acat, csana, árvacsana, vadrepce, káska, pír, fűfélék. A legveszedelmesebb gyom a perjefű vagy tarack volt. Ha elhatalmasodott, nagyon nehéz volt kitisztítani, évelős gyökerévei csak a mélyen szántó eke bírt, ha befojtotta a földbe. Többször szántva, villával kirázva lehetett kipusztítani. A feketeföldieken volt több gyom. A homokkal sokkal könnyebb volt bánni, ritka, könynyű gazok voltak ben'ne. Az első kapálást akkor végezték, amikor a növény „megmutatta magát", jól látszottak a sorok. Másodszorra a krumplit, kukoricát akkor töltötték, amikor a növény már „kötésig ért". A kukorica töltését a harmincas évek238
