Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

35. kép. Csavartkötél-készítés a mezőn (Tápióbicske, 2402.) vannak (ezek fehérek) és vöröskrumpli. Ez utóbbit minél tovább főzik, annál keményebb lesz. , A kapások sorában a továbbiak zömmel nem önállóan (külön vetésterületen) jelentkeznek a szántóművelésben, hanem köztesként, valamelyik főnövénnyel társulva. Tulajdonképpen egy érdékes folyamatnak lehetünk tanúi. A hagyományok irányította, nyomásos gazdálkodáson alapuló jobbágy világ'ban a gabonatermő szántóföldeken kívüli területeken volt található minden egyéb termény. A kukorica, a krumpli szántóföldi növénnyé válásával borul fel igazán a régi rend és ezek mellé vagy közé vándorol a korábban kiskertekben, mellékföldeken termelt növényi kultúra. A köztes termelés rendje: kukoricában: bab, tök, valamint napraforgó, cirok (főleg a széleken és végeken e két utóbbi) ; krumpliban: tök, mák, napraforgó, káposzta; répában: mák, valamint napraforgó, káposzta, cirok. Érdekes megjegyeznünk, hogy ,az urbáriális összeírás dézsmaként említi a borsót, a mákot, a lencsét (II. tábla). Ugyanakkor a mák kivételével emezek termesztése majdnem teljes egészében abbamaradt. Több forrás is bizonyítja, hogy a korábbi évszázadokban a hüvelyesek nagy számban szerepeltek étkezésünkben. Borsót még a kiskertekben találni, de kizárólag gyenge, zöld állapotban szedik és fogyasztják. Lencsére egy-két öreg emlékszik. A k'ókaiakat egy ide nem írható történettel bosszantják is a lencséhez kapcsolódóan. Ezeket a száraz hüvelyeseket szinte teljes egészében felváltotta közel 100 esztendeje a bab, amiről viszont nincs korai adatunk, csak a hagyományra támaszkodhatunk. Nagyon sokfajta babot termeltek a fehér- és a tarkababok családján belül. '215