Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

menne" (300 öl).

129 Tápiósápon: vannak „irttvány földecskéink, kukoricza alá való különös (elkülönített) földjeink".

130 De az uraságnak is volt már kukoricája Szentmártonká'tán, mert ezt vallják: „vetemények kapálásában esztendő által 10 napokat szolgáltunk".

131 A kukorica (szlov. kukurica) tömeges termesztése a jobbágyfelszabadítást követően, a nyomáskényszer felhagyásával kezdődött el, és rohamosan terjeszkedik más kultúrák rovására, napjainkig. Akkora erővel tör be a gazdálkodás rendjébe e tájon, hogy az egyetlen terményhez sem hasonlítható. A két háború közt és azt követően néhány gazdánál a teljes földterület felét is eléri termesztése. A középparasztoknál pl. 15 hold föld esetében nem ritka a 7—8 holdnyi kukoricavetés. Ez a mennyiség természetesen bizonyos fokú gépesítéssel (ekekapák) jutott idáig az első világháborút követően. 32. kép. Kaszás aratás Tápióbicske határában (2—2 kaszás, marokszedő és kötöző, 2394.) Minden családtagot mozgósított ez a munkaigényes növény. Az asszonyok is a mezőre kényszerültek rendszeresen, sőt a nagyobb gyerekeket is munkára szorítják. A kapitalizmust hozza el a paraszti gazdaságokba a kukorica. Mindezt az magyarázza, hogy a melegigényes növény e tájon jó és biztos termőhelyi adottságokra lelt, a gabonához viszonyítva igénytelen. Sok változatát, fajtáját termesztettek, mindig jobbra, bővebb termőre törekedvén. A legrégebbi a gömbölyű magyar kukorica vagy más néven hazai kukorica. Kis, sárga szemű, nem volt bőtermő. Az első háború után jött a lófogú. Ez már jó kukorica volt, sokáig tartotta magát. A gyengébb földekbe ment a fehér lófogú. Aztán ahogy divatja lett, sorra jöttek az újabbak: bánkúti, sárga, \sima kukorica. Volt csemegekukorica is, hegyes szemű, csikvandinak (Tápiószentmártomban putyi), csemege- vagy pattogatni való kukoricának nevezték. Csak néhány sort vetettek belőle, esetleg a kert szélére ültettek. Télre, böjti időre odahaza nagyon jó volt „csemegézni". Mindenfajta kukoricával kísérleteztek. Sokszor évente más-más fajtát vetették. Volt 12 soros, 8 soros kukorica is. Ki hol látta, onnan szerezte. Vásáron vette, újságban olvasva kereskedőtől hozatta. Manapság mindig új hibrid vetőmagokat vetnek. Egyébként másik évre már elfajzik, nem jól terem. Ezek még egyszer annyit teremnek, mint ezt megelőzően a legjobb fajták. Nagyon hasznos és jó ter212