Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ikvai Nándor: A paraszti gazdálkodás és változásai a Tápió vidékén a XVIII–XX. században

Az öregeknél a kétszeres vagy kevert búza is dívott. Ha a vetőmag összekeveredett, ha a búzát „nem rozsolták" ki, kevert vetés nőtt. Nagy gond volt ez a magválasztó géprosták és a cséplőgépek előtt. Nagyon nehéz volt tiszta magot megtartani. Nem ok nélkül szerepel külön robotként a „búza tisztogatása", azaz a rozsfejek levagdosása. Az uraság, aki a gabona zömét eladta, a jobban fizetett, tiszta magot kívánta. A jobbágy-paraszt néha éppen kevert magot vetett a gyengébb (homokosabb) földbe, mert „akár milyen idő jött rá", valamelyik biztosan termett. Kenyérnek nagyon jó volt. A malomban rozsként vámolták és őrölték meg. Akkoriban még mindenki a maga lisztjét hordta haza a vízimalomból is. A szárazmalomból meg éppen, hiszen saját lovaival őrölte meg.

127 31. kép. Díszesen faragott szarutokmány, három nézetben. Rávésve az aratás szerszámai (kasza, gereblye, sarló, bőgő, üllő, kisgereblye és egy karácsonyfa; „SzL 1932"; Tápióbicske, 2569. Leltári sz.: N. 64.42.1. — Foto: Apáti Tóth Sándor.) 210