Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Ballon Tibor: A külterjes állattartás, a legelő- és rétgazdálkodás összefüggései a Tápió mentén

már csak gondos levéltári kutatás deríthetné ki, hogy ezek mögött az eltérések mögött mennyi a valóság, és mennyi az eltelt idő emlékezetének a módosulása —, de az elnevezések több-kevesebb azonosságot mutatnak. Minden szántó­föld után természetesen járt kaszálórét és legelő, ahol lehetett erdő, és helyen­ként zöldségeskert, káposztáskert és kenderföld. Tanulságos lesz idézni az em­lékezetet, hogy mit és hogyan őrzött meg ezekről a dolgokról. Ságon úgy tartják, hogy a minőségétől függően egy fertály föld { = 4k jobbágytelek) a minősége alapján 8600—8800 négyszögöl volt, tehát kö­rülbelül nyolc kishold vagy magyar hold. Fertál főd" után „fertál rét" járt — mondják, ami kb. 2 kisholdnyi nagyságú terület. Ugyancsak a szántóföld nagy­sága határozta meg a legelőhasználatot. A földje után volt joga, amelyet pas­komületőségnek mondottak. Egy páskomra egy tehenet és egy sertést lehe­tett kihajtani. A rétből külön kiszakítottak egy darabot, amit kertnek osztot­tak széjjel szintén a föld után, ez általában százölnyi nagyságú volt. Ságon a határhasználat rendjét; a legelőhasználatot két testület, a gazda­közösség és a zsellérközösség intézte. Kókán — az emlékezet szerint — 3—5 holdnyi volt a fertályföld, ame­lyikhez egy hold rét járt, valamint kenderföld, és ugyancsak 100 négyszögöl kápo[sztáskert a temető alatt, amelyet napjainkig használnak. Sülysápon fertályos, félfertályos földekről beszéltek. Egy fertály — lege­lővel együtt — 10 magyar hold volt, melyet két fordulóban műveltek. Tarto­zott hozzá kenderföld is, melyet a Tápió menti nedvesebb, rétes helyeken je­löltek ki. Ebben a faluban az emlékezet azt őrizte meg, hogy a szántóföld, valamint a legelő és rét fele-fele arányban oszlott meg, amit a statisztika nem igazol: mindössze 180 hold volt a falu legelője. Az elkülönüléskor arra töre­kedtek, hogy lehetőleg mindenkinek legyen olyan földterülete, amelyik a Tá­pióra fut véggel, hogy kaszálórét essen bele. Sülyön a fertályföld 12 hold nagyságú volt. Ezt felemlegetve mindenkinek eszébe jut az általánosan ismert és énekelt nóta, amelyiket két változatban is énekelnek : Ha énnékem fertál fődem vóna A szeretőm régen az enyém vóna De mivelhogy nincsen Fából van a kilincsem És madzag a húzója (Bánáti Illésné) A másik változat archaikusabb formát őriz : Ha énnékem fertál fődem vóna, A szeretőm régen az enyém vóna De mivelhogy szeginy vagyok, Fertál fődem nincsen, Se apjának, se anyjának Kedve hozzám nincsen. (Bugyi János) Sülyben a földnagyság szerint lehetett „fél fertál" (6 hold), „fertál" <12 hold) és féhely (24 hold) egy-egy gazda birtokában. A falu határa 2400 hol­160

Next

/
Oldalképek
Tartalom