Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

ADATTAR Egy pándijobbágy szerződése vejével. 1649. OLP 637. l.cs. fasc.5. „Mi Pándon lakozó Tóth Tamás feleségemmel Ilona asszonnyal és mostoha fiammal Polonkai Györgygyei vettük hozzánk Kozma Péter nevű vőnköt, hogy ami marháink vannak mind közre bocsájtjuk. csak az két ökröt nem számlálván köziben, úgy hogy 12 esztendeig állottunk együvé 12 esztendő el telvén, ha valami marháink akkor lesznek harmada leszen a vömé, harmada mostoha fiamé, harmada enyém, halálom esetén fiamé, kivévén a két ökröt. Ha pedig a vőm 12 esztendő előtt el akarna hagyni, úgy menjen el puszta kézzel, ahogy jött. Ne mehessek végvárba, vagy zászlós hadak közé, hogy nekem a kapitány urak, hadnagyok pártomat fogják. Nagyobb erősségre adjuk levelüket a falu pecsétje alatt kezünk kereszt vonásával megerősítve. Losoncon földes urunk előtt és pándon lakó Bedő Máté Kis Mátyás Varga Pál Juhász Márton Dobos János Sós Mihály Türli Albert Juhász Mihály Sipos János akkorbéli bírák és esküdtek előtt. A CSEKEKÁTAIAK LEVELE KEGLEVICH MIKLÓSHOZ 1661-BEN „Istentül eö szent Fölségitül kívánunk ez Ujj Esztendőnek fordulattyán minden Udvössíges javait Ngodnak megh adatni, egész Udvara népével boldogult szerencsés állapottyát szívessen megh adatni. Régtül fogva igyekesztünk akartunk Ngoddal szemben menni sem eső, sem fergeteg bizony megh nem tartott volna, hanem mégh az hagyott nap előtt is el indoltunk volna, Ezt Ngod hazugságra ne véllye, mert láttya Isten eő Sz. Fölsíge minden ember szíve titkát ha igazat nem mondanánk. Egy nap soha nem volt az kiben az szegínséget megh nem fogházaztuk s megh nem kalodáztuk, kinek marhátskáját kaphattuk vele edgyütt nyakon kötve tartottuk úgy síkattuk ríkattuk szegényeket ezt biszonnyal el hidgye Ngod Kegyelmes Urunk Keglevics Miklós. Hogy ha csak Ngod summájára volna gondunk talán egymás között ki kobozhatnánk, de az Török urainktul szintén úgy nem nyughatunk azis tűzzel vassal, éjjel nappal rajtunk vagyon. El hidgye Ngod úgy annyira jutottunk pedig kit szemeivel lát az Űr Isten, hogy bizony az falattya sincsen, szájában való eledeleis elfogyott sokaknak. Kit Ngod kegyelmes Urunk kételkedve hiszi az mi siralmas beszédeinket, hogy ha Ngod az mi nyomorúságinkat láthatná kétsíg nélkül bizony megh esnék az szíve az mi sanyarúsgos életünkön. Ngod határán fundusán így vagyon az mi lakásunk. Kérjük Ngodat mint kegyelmes Földes Urunkat múllyon haragja, enyhítse Ngod magát Engedelmességre. Ihol az sommánkban Adónkban az kit egymásközöt ki kobozhattunk ki szedhedtünk hálaadó szívvel és akarattal adgyuk., mert evvel tartozunk Ngodnak ... Ezek utánna Istennek áldása legyen Ngod Fején Kedves Házas Társán édes apró cselédein, tegye hosszú nyomóssá Nagodat, sok szegénynek szerencséjére mint nekünk Gondviselő Gyámolunkat. Nagyságodnak Alázatos Szegény Jobbágyi Mi Cseke Kátai Esküttek ... örömest szível lélekkel szolgálunk egész falujuk Raptim in Cseke Kata 11 die januárii in Anno Dni 1661." 155