Ikvai Nándor szerk.: Tápiómente néprajza (Studia Comitatensia 15. Szentendre, 1985)

Kocsis Gyula: A Tápió-vidék településtörténete a XII. századtól

kerítették, ott kapott helyet a takarmány, pelyva, szalma és a kukoricaszár. A rakomány által el nem foglalt helyet lucernával vetették be. De tavasszal az elfogyott takarmány, illetve a szalmakazal helyét csalamádéval ültették be. A csalamádét hordás idejére zöldtakarmányként föletették a jószággal. A múlt században szinte kizárólag a szérűskertekben voltak az> istállók, de az 1900-aä évektől kezdve, akinek volt helye a háznál, épített istállót. Ezért aztán a takarmányt „tragaccsal", hamvassál vagy „kötéllel" hozták be a kertből a házhoz a jószágnak. A XX. században már a gazdasági eszközök is a háznál voltak. Üriban a lakóudvar és a gazdasági udvar kétbeltelkességgel járó megosztottsága különleges módon jelentkezett. Sem a katonai felmérések lapjain, sem az úrbéri térképeken (1835, 1857 és 1865) nem figyelhető egyértelműen meg a kétbeltelkesség, hanem ellenkezőleg, szabályos szalagtelkes falut jeleznek a térképek. A feudális kori források, a néprajzi irodalom és a hagyomány viszont megosztott települést ír le. 1842-ben az egyik jobbágy azt kérte, hogy a lelkész által elfoglalt és temetőnek használt szérűskertjét adják vissza. Az 1857. évi úrbéri térkép hitelesítési eljárása során 1859-ben a falu keleti vé22. sz. fénykép: Nagykáta, farazatos istálló egy erekközi tanya udvarán. CKM Fotó 22 180 (Kocsis Gy. felv. 1980.) gén levő szérűskerteket említenek.

75 A látszólagos ellentmondást az úrbéri térképek szalagtelkeinek a domborzatra vetítése, illetve az adatközlők visszaemlékezései oldják fel. Ugyanis a szalagtelkeket mintegy középtájon egy majdnem függőleges löszfal vágja ketté kb. 6—8 méteres szintkülönbséggel. A visszaemlékezések szerint a múlt században a telkek alsó részén a lakóházak, a felső részükön pedig a szérűskertek és az istállók helyezkedtek el. A XX. század folyamán, az 1940-es évek végére a szérűskertek lakóházakkal épültek be. A löszpartba lyukpincéket vágtak, elé

1 kis présházat, illetve disznóólat, fészert építettek. (8—10. sz. fotó.) A beltelek, a „grund" két részét meredek, keskeny lépcső kötötte össze. A háztól csak gyalogszerrel lehetett meg124