Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

meghaladta ia keresletet. A nagy munkaerő-felesleg lehetővé tette, hogy a helyi munkáltatók a napszámbéreket az országos átlag alá nyomják. A városban meglepően magas volt a házi cselédek száma. 1900-ban a lakosság közel 5%-át tették ki. A korabeli sajtó közlései szerint a földbirtokosok, a gyárosok, az értelmiségiek, a gazdag iparosok és a kereskedők mellett a gazdagabb parasztgazdák is tartottak 1—1 mindenes házi cselédet, gyakran szolgalegényt is. Vác gazdasági életében a mezőgazdaság háttérbe szorulásával a mezőgazdasági cselédség, munkásság szerepe is kisebb lett az ipari munkásokénál. Szétszórtságukból eredően szervezetlenek. Szervezkedésre körükben az első világháborúig alig kerül sor. (Erről alább — a 6. fejezet 5. pontjában lesz szó.) • 3. AZ IPAR 3.1. A CÉHES IPAR ÁTALAKULÁSA Vác a XVIII—

XIX. században virágzó céhes iparral rendelkezett. 1761-ben 17 céh működött a városban. Jelentős volt a város kereskedelme is. Heti- és országos vásárain a környékbelieken kívül Hont, Nógrád és Komárom megye képviselői is megfordultak. A város gazdasági, társadalmi fejlődésében nagy törést okozott a szabadságharc bukása, s az azt követő önkényuralmi időszak. A kiegyezést követően törvényekkel, rendeletekkel támogatták az iparosítás megindulását. Az iparosítás megindulásának első feltétele a feudális alapokra épülő céhek felszámolása volt. Az 1872:8. te. kimondta a céhek feloszlatását. A nagy múltú céhes hagyományokkal rendelkező váci iparosok nagy ellenérzéssel fogadták a törvényt, csak több hónapos huzavona után, 1872 júniusában alakult meg az Ipartársulat, Gyökössy Dezső elnökletével.

20 Társulati tag lehetett minden váci iparos, aki iparát az ipartörvénynek megfelelően gyakorolta. Az általános ipartársulat mellett a népesebb szakmák mesterei — a céhes hagyományok folytatásaként —, külön szakmai társulatokat alakítottak. Még 1872-ben megalakult a „Vácz és vidéke hentes ipartársulat", a „Kádárok", a „Váczi és vidéki cipészek", a „Váczi és vidéki kovácsok". 1874-ben alakult a „Vácz és vidéki ácsok" és a „Csizmadiák" társulata. A szaktársulatok külön alapszabályt hoztak "létre. A „Vácz és vidéki molnár ipartársulat" alapszabályából tudjuk, hogy temetkezési pénztárt is alapítottak, s a pénztár fedezte a tagok és házastársaik temetkezési költségeit. Az elaggott vagy szerencsélenség által munkaképtelenné vált társulati tagolkat, özvegyeket, árvákat az évdíj és a segélyalapból támogatták.

21 A fentebb említett szaktársulatok igyekeztek megőrizni különállásukat, s csak az 1880-ias évek elején léptek be az Általános Ipartársulatba. Az iparosok életében újabb szervezeti változást az 1884:17. te, az ún. második ipartörvény hozott. A törvénytervezet képviselőházi tárgyalását megelőző országos iparoskongresszuson a váci Ipartársulat is képviseltette magát. A váci küldöttek a törvénytervezet elfogadása mellett foglaltak állást.

22 Az 1884:17. te. előírta, hogy a törvényhatósági joggal felruházott, a rendezett tanácsú vá-