Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)

telik, hogy az első választásnál a lakosság arányában választhassanak képviselőket. 5. A káptalanváci gazdaság IIV2 úrbéri telket bírt eddig, de nem azon arányban, mint Püspökvác, hanem 3

/s rész telek gyanánt. Ezek a földek magasabb áron voltak értékesíthetők, mint a szomszéd városban és ezt a tagosításkor is figyelembe kellett venni. 6. Az egyesítésre közösen ki kell dolgozni egy rendezési elvet, meghatározni a felállítandó hivatalokat. A püspök váci tanács által 1849-ben készített ingatlanbecslést — mely az akkor felvenni kívánt nagyobb összegű kölcsön biztosítékai lehető legelőnyösebb kimutatása céljából készült — a káptalaniak nem fogadják el. Püspökvác a főszolgabíró utasítását sem teljesíti, nem tudja a becsléssel járó 200 forintot sem kifizetni. Káptalanvác minden lehetőséget megragad — s ebben a püspöki városi hatóság magatartása is segíti —, hogy az egyesítés ellen kibúvókat találjon. Az egyesítési bizottságba kiküldött két városi tanácsost megbízzák, hogy tanulmányozzák a négy városrészből egyesítendő Esztergom város példáját. A két tisztviselőt kiküldik Esztergomba, hogy a helyszínen érdeklődjenek az iránt, hogy milyen okok miatt húzódik ott az egyesítés. A kiküldött Molnár József pénztárnok-tanácsost és Belicza Pál jegyzőt olyan utasítással küldik a városba, hogy : „ ... azon Város részéhez menjenek, meUy az egyesítést leginkább ellenezte, s ott főleg arról, váljon... mikép jártak el a tárgyban?".

229 Esztergom példáját a tárgyalások során fel is használják, s kérik a káptalant, hogy az esztergomi példára tiltakozzon városa egyesítése ellen. Emellett Káptalanvác küldöttséget meneszt a megyefőnökhöz és valamennyi felsőbb hatósághoz, hogy: „a városra az egyesítés által okvetlen származó veszélyt eleven és hű színekben rajzolják le".

230 A káptalaniak halogató taktikáját a közigazgatási hatóságok e kérdésbeli bizonytalansága is segíti. 1852-ben az újabb községrendezési rendeletek kibocsátásáig már megyefőnöki utasításra odázzák el az egyesítést. A káptalanrészi tanács áthidaló javaslatot tesz: a püspöki város anyagi helyzete tisztázódásáig csak közigazgatási és politikai tekintetben egyesítsék a két várost, a gazdasági ügyek kezelése az eddigieknek megfelelően külön történjék. A két város egyesítése végül 2859. május elsején ment végbe az egyesítést jóváhagyó 2922/1859. sz. megyehatósági rendelettel. Mindkét városban 3— 3 nyugdíjazás történt, ez egyúttal a kisebb létszámú káptalanváci tanács kirekesztését jelentete az egyesült város tanácsából. A káptalaniak aggodalma beigazolódott: a volt püspökváci tisztviselők kezébe került a város vezetése. A város egyesítésekor Réty Ignác maradt a polgármester, majd 1860 decemberében eltűnik az önkényuralmi korszak maradványaival együtt — s utána a polgármesteri állás ismét csak a közigazgatás irányítására korlátozódik.

231 Az Októberi Diploma után helyreálló átmeneti alkotmányos időszakban a rendezett tanácsú egyesített város 19 tagú hivatalnoki kara élén ismét a főbíró áll, ezt az állást a szabadságharc leverése után elmozdított Makay Imrével töltik be egészen 1865-ig. A polgármesteri állásra a volt püspök váci tanácsost és mezei rendőrkapitányt Pruner Antalt választják.

232 1860 szeptemberében Vácon is megalakult a városgazdasági bizottmány azzal a céllal, hogy a „ ... községi dolgokban kiküldött tisztviselők kiküldetése szabályosabb legyen és súrlódások ne legyenek". A bizottmány elnöke а polgármester vagy általa kijelölt helyettese. Leggyakrabban a bíró elnökölt a ha325