Sápi Vilmos szerk.: Vác története II. (Studia Comitatensia 14. Szentendre, 1983)
1850-től egy sor, addig ismeretlen adófajta bevezetésével megnőtt a városi adószedők feladatköre s egyben a visszaélések lehetősége. A rendszeresnek nem mondható főszolgabírói vizsgálatok — hasonlóan a korábbi uradalmi ellenőrzéshez — minden alkalommal visszaéléseket fedeztek fel mindkét város tanácsánál. Már 1849 szeptemberében figyelmezteti a főszolgabíró a tanácsokat, fordítsanak nagyobb gondot az ellenőrzésre. A számadásokat általában a különböző okokból történt hivatalátadások során vizsgálták meg. 1850-ben Cserkuty (Czeczk) József tanácsos halálakor derült fény arra, hogy 11000 váltóforint adósságot hagyott hátra, de ezt 777 forint kivételével még sikerült vagyonából megtéríteni. Néhány hónap múltán a korszak legnagyobb sikkasztására derült fény. Guoth (Drobni) Gábor Püspökvác adószedője tevékenységét vizsgálva a gazdálkodó ülés észreveszi, hogy 1831 óta a kezéhez lefizetett haszonbérleti tartozásokat nem könyvelte be, majd néhány nappal később a főszolgabíró az új tisztikart beiktató beszédében bejelenti Guoth Gábor nyugdíjaztatási kérelmét. A nyugalomba vonuló Guothnak évi 120 forint tanácsnaki nyugdíjat javasolt a következő szavak kíséretében: „ ki agg kora miatt vált meg hivatalától, nem azért, mintha becsületességét eddig a legkevesebb körülmény is kétségbe vonni engedte volna". A harmincévi szolgálat után lemondó adószedő számadásiait vizsgáló városi bizottmány felfigyel arra, hogy a volt adószedő magánál tartotta az egyes lakosok adókönyveit, amelyekkel azok bizonyítani tudhatták adótartozásuk befizetését. A bizottmány a nagyobb volumenű sikkasztást sejtve az ügyet a kerületi számvevőséghez jelenti. Az új vizsgálat első szakaszában már 5000 forint hiányt találnak, Guothot letartóztatják, s vagyonát — a számadások ellenőrzésével megbízott tanácsnokokéval együtt — zárolják. Zár alá kerül Cserkuty, Vaizer és a már korábban elmozdított Drágfy tanácsos vagyona is. A vizsgálat egy évig tart, majd a hiányzó 8000 forint ellenében kezest állító adószedőt szabadlábra helyezik, s megkezdődik a vagyona árvereztetése körüli huzavona. 1853-ban a főszolgabíró elrendeli a zárolt vagyon árvereztetését, hozzátéve: „...ha pedig csempészkedés, rosszlelkű sikkasztás forogna fenn..."• Püspökvác az adatokat gyűjtse össze s terjessze a cs. kir. törvényszék elé. 212 Végül — ismeretlen okból — a megyefőnök az árverést leállítja s minden eljárást beszüntet Guoth ellen, akinek vagyona teljes mértékben fedezte volna a hiányt. Püspökvác ellen 1852-ben a 43180 forint behajthatatlan adótartozása miatt végrehajtást rendelnek el. A város szorult helyzetéből az amúgy is az: „ ... egész Magyarhonban a legnagyobb községi adó" újabb felemelésével akart kilábalni. A korrupt városigazgatás sikertelenül próbálta a terheket a lakosság vállára rakni, az adóbehajtás még katonasággal sem ment, a hajdúk és a városi negyedmesterek napi feladatává vált a hátralékosok beidéztetése, illetve előállítása. 213 7.3. EGÉSZSÉGÜGYI ÉS MŰSZAKI IGAZGATÁS Vácon aránylag fejlett volt az egészségügyi igazgatás és ellátás. A 6000-en felüli lakosságú községek számára kötelezően előírt községi orvos a törvény által elrendelteknek jóval elébe menve már korszakunkban is létezett. 214 A városi tisztségviselőkhöz hasonlóan a városi főorvos alkalmazása nem tartozott a képviselő-testület hatáskörébe, ennek ellenére Serédy János főorvost és Stróber János sebészt vonakodik a tanács az őket, mint tisztségviselőket megillető 321
